A Teremtő vár ránk.
Kérdés:
Éveken keresztül úgy éreztem önző vagyok. Aztán megtaláltam a kabbalát, és megértettem, miért éreztem így magam. Most tanulok, terjeszetem a kabbalát, de még üresebbnek érzem magam. De legalább van remény.
Válaszom:
Az üresség érzése a Fény hatására jelentkezik, amely megmutatja nekünk, hogy üresek vagyunk, és, hogy ezt az ürességet csakis a Fény töltheti meg. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, mindezt kívánnunk kell, és ezt a vágyat csakis a környezetünktől kaphatjuk.
Kérdés:
Az utóbbi időben már nem érzem rossz embernek magamat. Természetesen továbbra is önző vagyok, de már nem érzem magam rosszul emiatt. Éppen ellenkezőleg, felemelkedett hangulatban érzem magam, a leckék alatt is jobban koncentrálok, és többet terjesztem a kabbalát, mint előtte. Honnan tudhatom, hogy még mindig a megfelelő úton haladok?
Válaszom:
Amennyiben mindig a csoporttal való közösségre koncentrálunk, amennyiben megértjük, hogy az eggyé válás segítségével magunkra vonhatjuk a korrekció Fényét, akkor felfedezzük a Teremtőt.
Kérdés:
Kérem a Teremtőt, hogy korrigáljon engem, mivel nekem nincs erőm arra, hogy magamat korrigáljam. Ezzel szemben szégyenlem magam ettől a kéréstől, mivel ez azt jelenti, hogy elégedetlen vagyok azzal a helyzettel amiben most vagyok a helyzettel, amit a Teremtő adott nekem, hogy használjam. Hogyan értsem ezt az ellentmondást?
Válaszom:
Minden egyes helyzetben és állapotban a Teremtő csak arra vár, hogy közelebb kerüljünk Hozzá.
KA
