Életünk szerelme válhat valóra
Itt áll egy levél, melyet egyik tanítványomtól kaptam, és a Kongresszuson szerzett élményeiről szól:
…Csak most értünk haza az izraeli Kongresszusról. Már hosszú ideje tanulom a kabbalát, és részt vettem különböző kabbala kongresszusokon előzőleg, más más városokban és országokban. De eddig mindig egyedül mentem, és mindig azt kívántam, hogy bárcsak a férjem is velem lenne ott, de valamilyen oknál kifolyólag ez sosem jött össze.
De ezennel hirtelen beleegyezett abba, hogy ő is jöjjön. El sem tudom mondani, mennyire ideges és félelemmel teli voltam közös utunkkal kapcsolatban, és milyen különféle várakozásokkal voltam tele. Az egyetlen módja annak, hogy leírjam élményeimet az, hogy álmaim váltak valóra!
Férjemmel mindig is úgy gondoltuk, hogy szeretjük egymást, de a Kongresszuson érzékelt hangulat megváltoztatta, és megerősítette egymás iránti érzelmeinket olyan mértékben, hogy hirtelen megértettük, hogy mindaz amit eddig éreztünk, csak a szerelem szomorú paródiája volt…
A Kongresszuson átélt hihetetlen élmény, amint az összes ember egy egésszé egyesült, a mi kapcsolatunkat is megerősítette. És az egész Kongresszus ideje alatt, az első naptól kezdve, ez az érzés egyre csak erősödött, addig a pontig, amikorra a férjem nem létezett többé, és én sem léteztem többé, valami új dolog jelent meg -valami amit csak úgy lehet leírni, hogy “mi”.
Odáig jutottunk, hogy alkalmanként kimondta amire éppen gondoltam. Nagyon vágyom arra, hogy ez az érzés tovább erősödjön. És arra is vágyom, hogy a világon minden ember megérezze ezt a szeretetet, melegséget, élvezetet, és egységet, ahol teljesen elfeledkezünk magunkról, mivel 1OO%-ig biztosak vagyunk abban, hogy minden körülöttünk lévő ember ugyanúgy érez, ahogy magunk, szeretettel és melegséggel telve.
