Dr. Michael Laitman

Az idő annak a szubjektív érzete, hogy valami ami hiányzik később megérkezik

 Kérdés:

A Kabbalisták hogyan magyarázzák meg az idő paraméterét, amelyet mi érzékeink keresztül érzünk, és különböző műszerekkel mérni vagyunk képesek?

Miért van szükségünk az idő érzetére és jelenségére, és miért halványodik el ez az érzés a Machson (határvonal a fizikai és spirituális világ között) átlépése után?

– Hogyan és miért képezzük az időt magunkon belül?

– Milyen hatással lehet a személy az időre, és hogyan befolyásolja az idő a személyt?

– Végül milyen hatással van az idő a Természet egészére, és hogyan működik ez a kapcsolat ellenkező irányban?

Válaszom:

Az időt a személy önzősége képzi. Az idő egy hiány érzete, a létező, és a nem létező közötti különbség érzése. Azonban amennyiben valaki a jövőt úgy érzékeli, mint valamit amit már megkapott, valami olyant, ami már létezik, akkor a személy már nem érzékeli az időt – nincs meg az az érzése, hogy ma valami hiányzik neki, amit esetleg megkaphat a jövőben.

Másrészről amennyiben a személy teljesen elhiszi, minden kétség nélkül, hogy bár még semmit sem kapott meg, de azt garantáltan megkapja majd, akkor a jelen és a jövő eggyé válik neki, mivel a jövő semmi újat nem képes a jelenhez hozzáadni. Azért van az, hogy az önzőség fölé emelkedve képesek vagyunk a jelenbe belépni, és csakis a jelenben létezni.

Írva van, hogy az aki a Teremtő felé igyekszik, az összezsugorítja az időt. A tény az, hogy a világ teljes képe bennünk létezik, és ez magába foglalja az idő érzetét is.

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

62 queries in 0,504 seconds.