Dr. Michael Laitman

Az egymással való önző cserekapcsolatok ideje lejárt

A jelenlegi válság odaáig jutott, ahol az egymástól valő önző elszigeteltségünk elérte maximumát, és az nem engedi, hogy bármilyen közös tettet hajtsunk végre. Manapság már sima cseréket sem tudunk végrehajtani, ahol adunk valamit, és kapunk valami mást érte. Tehát már annak érdekében sem vagyunk képesek adni, hogy kapjunk érte valamit.

Nem tudom a bankba tenni pénzemet és azt későbbb kivenni, nem vagyok képes valakinek dolgozni, és később fizetésemet megkapni, egy üzlet tulajdonosa nem tudja termékét eladni, és profitot csinálni. Ez a fajta kölcsönös csere nem működik többé.

Ezért van az, hogy a hozzáállásunkat a többiek iránti törődésre kell átváltanunk. Ez az egyetlen módja annak, hogy mindenki megkapja mindazt, amely kényelmes létezésükhöz szükséges.

Egy olyan világban éltünk, ahol megkaphattuk a dolgokat anélkül, hogy másokra oda figyeltünk volna, anélkül, hogy valamit is adtunk volna cserébe, más szóval – loptunk. Az egész történelmünk több ezer éven keresztül a cserekereskedelem, és interakció történelme, ahogy azt a Biblia is mondja: “Menjetek és keressétek kenyereteket egymástól”.

Azonban ma az önző csere időszaka lejárt. Nem vagyunk képesek sem adni, sem kapni a megszerzés érdekében. De akkor hogyan létezhetünk? Mit tegyünk?

Az emberiség még nem értette meg új állapotát. Az emberek még mindig nem értik, hogy a régi irányelvek eltüntek, és, hogy mostantól mindenki csak akkor tud életben maradni, ha teljesen összekapcsolódik a világgal. Ez a feltétele a globális integrált világnak. Ezt a feltételt hívjuk a “kölcsönös garanciának”.

Az emberek csak úgy képesek prosperálni, ha azt másokon keresztül teszik, attól függően, milyen kedvesen gondolnak a másokra, és mennyire vágynak arra, hogy adjanak a többieknek. Ez az az irány amerre a jelenlegi válság tol minket.

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

62 queries in 0,557 seconds.