Függőségünk és elidegenedésünk célja
Mivel önző vágyunk folyamatosan fejlődik, a világot is egyre fejlettebbnek fogjuk fel, mivel a világ belső, szubjektív érzékelésünk. Ahogy vágyunk növekszik, úgy érezzük egyre fejlettebbé válunk, de ugyanakkor egyre üresebbnek is érezzük magunkat.
Ahogy mindegyik egyéni vágy (személy) fejlődik, elkezdi érezni függőségét a többi vágytól (többi embertől). Ugyanakkor azokat mint idegeneket érzékeli és furcsának érzi őket. Ez a fajta érzékelés célirányosan lett bennünk képezve, hogy begyűjthessük ezek a “külső” vágyakat, és magunkévá tehessük őket.
Ahhoz, hogy mindezt megtehessük, mindannyian függve érezzük magunkat környzetünktől, akár országról, városról, a világról, vagy az emberiségről beszélünk. Később rájövünk, hogy a világhoz való kapcsolatunk nem csak, hogy az ebben a világban való létezésünkhöz szükséges, hanem ahhoz is, hogy a Felső Világot, és jövőbeni létezésünket megalkossuk.
Ezért van az, hogy egy új törvény jelenik meg előttünk most a világban: a kölcsönös résztvétel, vagy a kölcsönös garancia, altruizmus és egység törvénye.
