Dr. Michael Laitman

A Kabbala alapfogalmai (Rav Michael Laitman könyve) részletekben 1. rész

Írói jegyzet

Habár ez a könyv nagyon egyszerűnek tűnik, nem szándékozik a Kabbala alapvető tudását elhozni számunkra. Ez inkább egy olyan könyv, ami segít az olvasónak kiművelni egyfajta hozzáállást a Kabbala alapfogalmaihoz: spirituális tárgyak, és spirituális kifejezések felé.

A könyv elolvasásával és újraolvasásával, az olvasó belső megfigyeléseket fejleszthet, olyan érzékeket és megközelítéseket, amik azelőtt nem léteztek őbenne. Ezek az újonnan megszerzett nézőpontok olyanok, akár a szenzorok amik “érzik” a körülöttünk levő teret, ami a hétköznapi érzékszerveink elől rejtve marad.

Ezen túlmenően, ez a könyv a spirituális kifejezéseken való elmélkedést is elősegteni szándékozik. Abban a mértékben amennyire azonosulni tudunk ezekkel a kifejezésekkel, elkezdhetjük belső képzeletünkkel leleplezni a körülöttünk felépülő szellemi struktúrákat, ahhoz hasonlóan, ahogyan a köd lassan szertefoszlik.

Ismét csak, ez a könyv nem a tényeket szeretné feltárni. Ez a könyv inkább kezdőknek szól, akik szeretnének ráébredni a számukra megszerezhető legmélyebb és legfinomabb érzékelésre.

Bevezetés

Nyisd ki enyhén szívedet felém, és feltárom előtted a világot.

— Zohár könyve

 

·        Ki vagyok én?

·        Miért létezem?

·        Honnan jöttünk? Hová tartunk? Mi a célunk az itt töltött időben?

·        Léteztünk már ezelőtt ebben a világban?

·        Miért van szenvedés a világban, el tudjuk kerülni?

·        Hogyan tudunk békére, kiteljesedésre és boldogságra szert tenni?

Generációról generációra próbálnak az emberek válaszokat találni ezekre a fájóan múlni nem akaró kérdésekre. A tény, hogy generációról generációra szállnak, megmutatja, hogy eleddig nem kaptunk rájuk kielégítő válaszokat.

A természet és az univerzum tanulmányozása közben felfedeztük, hogy minden, ami körülvesz minket pontos és céloknak megfelelően működő törvények szerint működik. Mégis, ha megvizsgáljuk magunkat – a Teremtés zsenitjét – úgy találhatjuk, hogy az emberiség látszólag a racionális törvényeken kívülállóként létezik.

Például amikor megfigyeljük, hogy milyen bölcsen alkotta meg a természet a szervezetünket és testünk minden egyes sejtje milyen precízen és céljának megfelelően működik, képtelenek vagyunk megválaszolni a kérdést: “Mi végre létezik a teljes szervezet?”

Minden, ami körülvesz minket, ok-okozati összefüggésekkel van átitatva. Semmi sem teremtetett cél nélkül; a fizikai világot pontos indítékok, átalakulások, körforgások törvények irányítják. Ám a fő kérdés —“Ez mind miért létezik (nem csak minket beleértve, de az egész univerzumot)?”— megválaszolatlan marad. Él valaki a világon, akit élete során legalább egyszer ne foglalkoztatott volna ez a kérdés?

A létező tudományos teóriák megállapítják, hogy a világot megváltoztathatatlan fizikai törvények irányítják, amire képtelenek vagyunk hatással lenni. Egyedüli feladatunk, hogy jól éljünk, bölcsen felhasználva azokat, előkészítve a terepet az elkövetkezendő generációk számára. De a jó minőségű élet nem válaszolja meg a kérdést, hogy miért fognak létezni, miért szükséges létezniük ezeknek az elkövetkezendő generációknak.

Az emberiség eredetével foglalkozó kérdés — akár az egyszerű fajokból evolúció útján történő fejlődést, vagy földönkívüli látogatást és letelepedést vesszük szemügyre — a lényegi kérdéseket nem változtatja meg. Két elsődleges időpont létezik bármelyik ember életében: születés és halál. Ami közöttük történik akár egyedi lehet és felbecsülhetetlen értékű, ugyanígy lehet értelmetlen és torkollhat szakadékba és sötétségbe.

Hol van a bölcs, mindentudó, következetes természetünk, ami semmit sem csinál cél nélkül? Minden atom, minden sejt az emberi szervezetben meghatározott okkal és céllal bír; mégis, mi a célja az egész szervezetnek? Talán léteznek törvények és célok, amiket eleddig nem fedeztünk fel.

Könnyedén tudunk tanulmányozni olyasvalamit, ami a mienktől alacsonyabb evolúciós szinten áll. Felfogjuk és megértjük az élettelen, vegetatív és élő létformákat. De nem tudjuk megérteni az ember létezését. Nyilvánvalóan, a megértéséhez annak magasabb létezési szintről kell érkeznie.

A világkutatásunk arra koncentrálódik, hogy tanulmányozzuk, hogy milyen hatással vagyunk rá. Csak a saját szintünkön kutathatunk, felette azonban nem. Még amikor a saját szintünkön is kutatunk, azt kutatjuk, hogy hogyan lehetünk némi hatással a világra és a reakció hatásait mérjük. Az öt érzékszervünkkel fogjuk fel a világot: látás, hallás, szaglás, ízlelés, és érintés. Egyébiránt használhatunk különféle eszközöket, amelyek a korlátolt érzékeink érzékenységi határait bővítik.

Sajnos, nem tudunk felfogni semmit azon túl, amit az öt érzékszervünk felfogni és tanulmányozni képes. Ez mind olyan keményen belénk ivódott, hogy azt állítjuk, semmi sem létezik azon túl, amit felfogni képesek vagyunk. Akármi is látszik létezni, csak azon keretek között létezik, amit érzékelünk, és egy különféle érzékekkel megáldott teremtmény ugyanazon dolgokat tapasztalja, csak teljesen különböző módon.

Ugyanakkor, nem érezzük hiányát újabb érzékszerveknek, mint ahogyan egy hatodik ujj sem hiányzik a kezünkről. Ahogyan lehetetlen a látkép fogalmát elmagyarázni egy születése óta vak embernek, ugyanúgy nem sikerül a természet rejtett megnyilvánulási formáit kutatni a ma rendelkezésre álló eszközökkel.

A Kabbala tana szerint létezik egy szellemi világ, ami felfoghatatlan az érzékszerveink számára. Mint apró középpontja – a mi univerzumunk, és a mi bolygónk – ennek a világnak a szíve. Ez az információval, gondolatokkal, és érzelmekkel teli terület van hatással ránk a fizikai természetén és annak jelenségein keresztül. Szintúgy bizonyos körülményekkel szembesít minket, amiknek hatására cselekednünk kell.

Nem választjuk meg hol, mikor, kivel, és milyen jellemzőkkel fogunk megszületni. Nem mi döntjük el, hogy kivel fogunk találkozni, és milyen környezetben fogunk felnőni. Ezek a dolgok minden egyes cselekedetünket és reakciónkat eleve elrendelik, ugyanígy a következményeiket.Hol van hát a szabad akaratunk?

A Kabbala szerint négy kötelező érvényű tudást szükséges megszereznünk:

Teremtés: A Teremtés tana és a világok evolúciójáé, név szerint:

·        A mód, ahogyan a Teremtő teremtette a világokat a teremtményekkel együtt, amik benépesítik azokat az egymást követő megszorításokat követően;

·        A kölcsönhatási törvényeket a szellemi és anyagi világok között, és azoknak következményeit;

·        Az ember megteremtésének célja a szabad akarat illúziójának megteremtése a test és a lélek kombinációi által, és azáltal, hogy a természet szabályozza azokat a látszólagos véletlenszerűségekkel és a világosság és a sötétség kölcsönösen kiegyensúlyozott erőit segítségül hívva.

Működés: Az ember lényegiségének tanulmánya — annak kapcsolata és kölcsönhatása a szellemi világgal. A működés leírása foglalkozik az egyén megérkezésével és eltávozásával ebből a világból. A Felső Világok mi világunkra és egyéb emberi lényekre gyakorolt hatását is vizsgálja, amit az egyes emberek cselekedetei okoznak. Mindenki egyéni útját kutatja, a világok teremtésétől a végső cél eléréséig megtett utat.

A lélek inkarnációi: Minden lélek lényegiségének és annak testet öltésének tanulmánya, úgy, s mint ebben az életünkben történő cselekedeteink és azoknak következményei és azok következményei az elkövetkezendő életeinket tekintve. Az inkarnációk kutatása vizsgálja, hogy hogyan és miért száll alá a lélek a testbe, és mi határozza meg bizonyos test bizonyos lélek által történő elfogadását.

A Lélek Inkarnációi a véletlen misztériumával is foglalkozik, és az emberi történelmet bizonyosság rendje és lelkek körforgása kapcsán tanulmányozza. Ezt az utat követi több, mint 6000 éve, és a lélek különféle világkormányzási rendszerekkel való kapcsolatát tanulmányozza  azoknak keletkezésükön és múlásukon keresztül. Ugyanakkor azt is vizsgálja, hogy milyen tényezőktől függ az ezen világon bejárt utunk.

Irányítás: A mi világunknak tanulmányozása: a természet élettelen, vegetatív, és élő szintjei, az ő feladatuk, szerepük, és hogyan irányítja őket a szellemi világ. A Felső Irányítást tanítja, és a természet, idő és tér felfogását. Kutatja a Felső Erőket, amik az anyagi testeket mozgatják, és az utat, ahogyan valaki belső ereje megmozgat mindent, élőt és élettelent hogy elérje előre elrendelt célját.

Meg tudja valaki oldani ezt az alapvető kirakós játékot anélkül, hogy annak eredetét megkérdőjelezné? Minden emberi lény számba veszi ezt a kérdést. A cél és az élet értelmének keresése kulcskérdés az ember szellemi életében. Ennek folytán a 20. század második felétől kezdődően az emberiség szellemi törekvéseinek újjászületését figyelhetjük meg.

A technikai fejlődés és a globális katasztrófák, amik számos filozófiai iskola felemelkedését hozták, nem hoztak szellemi beteljesedést az emberiség számára. Ahogy a Kabbala magyarázza, minden létező élvezetnek a mi világunk egy apró szikráját kapta – az öröm jelenlétét a testtel rendelkező dolgokban, ami a világunk összes örömét nyújtja.

Más szavakkal, az összes életvidám érzetünk akármilyen forrásból is származzék, csak egy szikra az egészhez képest. Életeinken keresztül erőltetett hajszán veszünk részt, ami újabb és újabb örömforrások felkutatásáról szól, azt remélve, hogy nagyobb és nagyobb élvezethez jutunk; nem is gyanítjuk, hogy ezek mind üres vágyak.

Hogy abszolút beteljesedéshez jussunk muszáj megállapítanunk a szellemi előrejutás elsőbbségét a fizikaihoz képest. Két út van a mi világunkban, hogy elérjük ezt a célt: a szellemi emelkedés útja (Kabbala), és a szenvedés útja.

A Kabbala útja az egoizmus fokozatos leépítésének független és önkéntes belátáshoz vezet, amikor a Felső Fény az egoizmust már gonosznak láttatja velünk.

Az emberek néha elég váratlanul jutnak ennek belátására.  Egy világi, jól ellátott, nyugodt ember hirtelen folytonos elégedetlenséget érez; az izgalom, öröm, az élet íze és boldogság eltűnik ennek az embernek a mindennapi életéből..

Ez a helyzet a mi generációnkkal, ahogyan az anyagi bőség növekvő éhségérzetet kelt bennünk a spiritualitás felé. Más kiteljesedési forrásokat kezdünk keresni, gyakran hosszú és tövisekkel tarkított útra lépve. A szabad akarat a szellemi emelkedés és a szenvedés közti választásban létezik. Az ember csak remélheti, hogy az emberek az „életet választják” ahelyett, hogy a szenvedés hajójára szálljanak, az útra, amit megannyiszor tapostunk már a múlt során.

(-folyt köv-)

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

60 queries in 0,489 seconds.