A Zohár könyvében leírt úrnő és szolgálólány bennünk létezik
Minden amiről a Zohár könyve beszél magunkon belül történik. Az összes szereplők nem mások, mint különböző részletei kapcsolatunknak a Felső Erővel, a Teremtővel, más emberekkel és saját magunkkal. Később azonban mindezt elkezdjük egyetlen egységgé, az egyetlen létező valósággá összerakni.
Amikor a Zohár könyvét olvassuk, mindig magunkat kell elképzeljük, azaz saját tulajdonságainkat, mivel a Zohár csakis erről beszél, Amikor az egy állatot említ például, akkor rólunk beszél, egy fa- az is mi vagyunk, egy tinédzser – megint mi vagyunk, egy domb – az is mi vagyunk, szolgálólány – én vagyok, úrnő – ez is én vagyok. Mi vagyunk mindezek a dolgok, melyek tulajdonságokat és nem tárgyakat jelentenek.
A vágyunk (Malhut) tulajdonságai feloszthatóak a szolgálólányra (az aki minket segít) és az úrnőre (aki minket irányít). Az úrnő a mi korrigált állapotunk, míg az a részünk mely még nem került korrekcióra, de képes részt venni a korrekcióban azt hívjuk szolgálólánynak.
Mi két részre vagyunk felosztva – a szolgálólányra és az úrnőre – az úr, vagy férj azaz a Teremtő vonatkozásában. Ez az ahogy a lélek érzékeli kapcsolatát a Teremtővel. Mivel mi kapunk Tőle, mi az Ő feleségei vagyunk, azaz Malhut részei.
Ha mi arra aspirálunk, hogy korrigáljuk tulajdonságainkat, akkor azokat úgy határozzuk meg, mint a “szolgálólány, aki hűséges, és segíti úrnőjét”. Ez azt jelenti, hogy bár tulajdonságaink még mindig önzőek, ennek ellenére hajlandóak vagyunk az adakozás érdekében dolgozni. Ez a lélek hűsége férje irányában, a Teremtő irányában. Azonban ha vágyaink saját maguk érdekében akarnak dolgozni, azokat a “nem tisztességes szolgálólánynak nevezzük, mely nem hűséges úrnőjéhez”.
A célunk az, hogy a szolgálólány összes korrigálatlan tulajdonságát az úrnő korrigált tulajdonságává változtassuk. és akkor elérjük majd az “Úrnő” állapotát – aki szeretve van, és egyenrangú szeretőjével.
hzs
