Dr. Michael Laitman

Ne szalaszd el az esélyedet, hogy kapj egy csomagot a Teremtőtől

A múltban éppúgy nemrég, mint évszázadokkal azelőtt, sok olyan ember volt, akik készségesen feladták minden anyagi tulajdonukat, és minden elképzelhető erőt kifejtettek  azért, hogy felfedezzék  a rejtett Felső Világot. Mindazonáltal még nem volt itt az idő az emberiség számára,hogy felfedezze őt, és az emberiség még nem érte el a globális  kapcsolatot, a Felső Kormányzás nem küldte  az embereket ebbe az irányba..

Mégis a 20. században az emberek és kollektívák egoizmusa olyan magasságokba ért,  hogy egy egyén legkisebb erőfeszítése is összezavarodik , azt vitatva , hogy meg kell azt tennie vagy nem. Ha egy gondolat a spiritualitásról (jó vagy rossz) meglátogat minket ez a jele annak, hogy a Teremtő, a Felső Szint leereszkedik hozzánk, és felhív minket arra, hogy kerüljünk kapcsolatba vele. Válaszul a személynek mélyebb kapcsolatra kell lépnie, a feloldódás útjára..

A Felső Szint gondolatokat küld magáról, annak érdekében, hogy felébresszen, akik alul vagyunk, és elvár egy választ vagy reakciót  Nekünk az alsó szinten, csak fel kell nyitnunk  az üzenetet, amit kapunk, és kitalálnunk, hogy mi van benne

Ez olyan, mint amikor valaki kopog az ajtón és azt mondja: „Kaptál egy csomagot”  Ez a csomag gondolatokat tartalmaz a spiritualitásról, amelyek váratlanul  hozzánk érkeznek. Válaszul nekünk ki kell nyitnunk az ajtót, átvenni a csomagot, azután kinyitni azt, azért, hogy kitaláljuk, ki küldte, és hogyan kell nekünk válaszolni rá

Mindazonáltal. ahelyett, hogy bár halljuk a kopogást az ajtón, mi csak ülünk ott és várunk, hogy meglássuk, hogy mi fog történni ezután? De semmi sem történik, mert az egész üzenetet maga a kopogás tartalmazza, ez a szívünkön belül van.  Tehát  mi olyanok vagyunk, mint egy ember, aki vonakodik felállni a székéből, és azt kiáltja a postásnak, „Hagyja az ajtó előtt, később majd felveszem

Ezért van, hogy a Felső szint egyedül hagy minket és mi elveszítjük a spiritualitásra való ösztönzésünket, egészen a következő időig, amikor újra felébredünk. De ki tudja mikor jön megint ez az ösztönzés? Ezért abban a  pillanatban, ami emlékeztet valamire,  rögtön el kell jutnunk a végéig, amikor is kinyitunk minden üzenetet és csomagot és megtaláljuk a küldő címét is. Akkor mi képesek leszünk arra, hogy odamenjünk Hozzá, és kopogjunk az ajtaján.

Én alszom, de a szívem éber, ez az én szerelmem hangja, aki kopog és mondja, Nyisd ki nekem, nővérem, szerelmem, szerelmem, szeplőtlenem. ,

Le kell vennem a kabátomat, hova tegyem, megmostam a lábaim, jaj be fogom  píszkitan őket.

A szerelmem visszalépett  és elment.

( Salamon király Énekek Énekéből 9. század BCE)

ft

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

60 queries in 0,621 seconds.