Mi az adakozást a csoportunk környezetéhez képest képzeljük el
Kérdés:
Hogyan kell elképzelni magam az adakozásban?
Válaszom:
Csak a környezet segítségével. Nincs más út. Kaptunk egy valóban csodálatos szerkezetet Felülről Ezen a világon, minden spirituális fokon, minden állapotban, bennünk két dolog van: „ miés szemben velünk a környezet” Ezért ennek a világnak a megjelenése és az ember bekerülése előtt volt egy törés, a lelkek feldarabolása és az egyéni testek megjelenése..
Mi magunk képtelenek vagyunk arra, hogy ábrázoljuk a Felső Lényt. Mert hogy semmi sincs bennünk, ami hasonlít hozzá. Ugyanabban a dimenzióban , amiben most létezünk, a mi világunkban van egy „mi” és egy „környezet”.A mi és környezetünk viszonya alapján feltételezhetjük a kapcsolatot magunk és a Felső Lény között. Magunk összerakásának az elve, a Teremtőhöz való kötödés modellje, nem más, mint amit úgy hívunk, hogy „a teremtett lények szeretetétől a Teremtő szeretetéig.”
Túljutva a bennünk lévő egoizmuson, az adakozás tulajdonságát a saját érzékelésünk tulajdonsága fölé helyezve és építve ezt a kapcsolatot a csoporton belül ( barátaink szívbeli pontjai közötti kapcsolat) megalkothatjuk a feltétel nélküli adakozás tulajdonságát magunkban. A Felső lény garantálja a vágy mérését számunkra úgy, hogy érezzük a Teremtőt a bennünk lévő adakozási jellemzők megtapasztalása által.
Most meg tudjuk érteni az univerzális lelkek feldarabolását.. Ha nem történne meg az egyéni lelkekre való darabolás, senki közülünk nem tudná sem a vágyat megteremteni az adakozási tulajdonság megszerzésére a mi szintünkön,, sem elvinni minket a Korrekció Fényének hatásához.
Mindent igazolva, a környezethez viszonyítva (szívbeli pont) világossá válik, hogy mindenben a Teremtőhöz viszonyulunk Felső szinten. Ezt nem érezhetjük, de felkészíthetjük magunkat a megszerzésére.
ft
