Spirituális fejlődésünk lassulása az egész világ szenvedését okozza
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy nem minden tulajdonság, vagy részlet egy formán hasznos, és szívesen megszabadulnék néhányuktól. Ennek az oka az, hogy nem tudom, hogyan használjam őket megfelelő módon.
Még akkor is miután a korrekció teljessé vált, a személy megtartja eredeti tulajdonságait. Az egyetlen amit tehetünk az, hogy más módokon használjuk fel őket. Ez amiről a korrekció módszere, a Kabbala tanítása szól. Nem romboljuk le a teremtést, igazából tilos bármit is tulajdonságaink közül akadályozni, elnyomni, kicsinyítani vagy megszüntetni, mivel azokat mind a Fény teremtette, és csak a Fény képes őket megfelelő módon átváltoztatni.
Ahogy mi előre haladunk a spiritualitáson belül, egyre több negatív és még visszataszítóbb vágyakat és tulajdonságokat fejlesztünk ki magunkban, de mindez örömre kell, hogy okot adjon, mert ez bizonyítéka annak, hogy előre haladunk, és elég erőnk van arra, hogy befejezzük a korrekciót. Itt található szabad választásunk – hogy felgyorsítsuk a folyamatot, mielőtt negatív események csapnak le ránk, mely a korrekciót ránk erőltetné.
Ebben a pillanatban meg kell, hogy értsük a jelentését minden mögott ami velünk történik, és el kell kezdjük az összes rendelkezésre álló forrást (a tanárt, a csoportot és a könyveket) felhasználni annak érdekében, hogy magunkra vonjuk a Fényt, azt az erőt mely képes minket átváltoztatni. Amennyiben mi magunk nem kezdeményezzük mindezt, akkor ebbe az irányba leszünk kényszerítve a külső válságok és események által.
Így, vagy úgy elérjük korrekciónkat. A Kabbala tudománya egyszerűen megengedi nekünk, hogy oly módon haladjunk előre, ahol megelőzhetjük a sokkokat, és megengedi nekünk előre megérezzük, és elhárítsuk a negatív eseményeket. Amennyiben lelassítjuk ezt a tempóját korrekciónknak, akkor csapást kapunk. A csapás ereje közvetlenül összefügg azzal, mennyire lassultunk le előre haladásunkban. Ez az egyetlen oka a világban tapasztalható szenvedéseknek.
Csakis a cél fontossága képes az életünkben jelen levő átmeneti, és sekélyes dolgokat lejjel tolni a fontossági sorrendünkben. Elérkezünk annak megértéséhez, hogy a cél annyival magasabb minden másnál, hogy még a cél irányában való haladás közben a sors által kapott csapások sem érdekelnek többé minket.
Ahogy ömzőségünk fölé emelkedünk, és megtanuljuk hogyan használjuk minden egyes vágyunkat annak érdekében, hogy maximális adakozást érjünk el velük, ahelyett, hogy minimalizálni akarjuk a kapott sokkokat, elérünk egy olyan ponthoz, ahol a továbbiakban már nem érzékeljük a csapásokat és sokkokat.
hzs
