Dr. Michael Laitman

Nincs olyan dolog, mint fizikai probléma

Néha egy óra folyamán az azt hallgató illetőben felmerülhetnek „evilági” problémák, amik olyannak tűnnek, amiket akkor és ott meg kell oldani. Az „Evilági” ebben az esetben minden olyat jelöl, ami a mi világunkhoz kapcsolódik. Az evilági problémák – a teljes világunk értelmében – olyan feltételek, amitől fel kell emelkednünk a spirituális világba. Ha nem lennének ezek a problémák és nehézségek, nem tudnánk semmit tenni azért, hogy felemelkedjünk.

Munkahelyi, banki, egészségi, szupermarketben felmerülő, gyerekekkel kapcsolatos, házastársi és egyéb problémák nem evilágunk mesterséges problémái hanem olyan spirituális szintek, ami erre a szintre süllyedtek és most ellentétes formáiban mutatkoznak. Ez az ellentétes probléma úgy jelenik meg, mint bank, szupermarket, egészség, család, és egyebek; valójában a Felső Szint állít fel nekünk olyan körülményeket, amik spirituális világ felé nyomnak minket. Át kell törnünk rajtuk, mint egy vastag szűrőn. Át kell mennünk ezen a szűrőn, mert ez a munka megalapozza az erőfeszítéseinket.

Ha viszont próbálkozunk, megláthatjuk, hogy erre képtelenek vagyunk, és szükségünk van a Fényre, ami megváltoztat minket. Minden ilyen körülmény olyan feltétel, amit a Felső Szint teremtett számunkra. Ennél fogva ha megértjük, hogy nehéz időket élünk, és erre süketek vagyunk és nem vágyunk a spiritualitás felé, akkor kell megkülönböztetnünk jelenlegi állati állapotunkat (evilág) a szívben lévő ponttól, ami el van rejtve és meg van kötve a jelen világ által. Elő kell húznunk ezt a pontot az evilági problémák mélyéből (vagy inkább azokból, amik evilági problémáknak látszanak) és gondolatokból, és fel kell emelnünk azt, föléjük.

Ha egy személy összeszedi magát és kitartóan olvassa a Zohár könyvét újra és újra elölről, akkor ez a zavarodottság, köd eltűnik, mert a Fény hatással van a személyre. „Amit az elme nem tesz meg, megteszi az idő”, és a Zohár különösen erőteljes hatású ilyen értelemben. Csak meg kell adnunk neki a lehetőséget, hogy szabadon keresztüláramoljon rajtunk.

Amikor elolvasok egy bekezdést a Zohár könyvéből már nem is emlékszem mindarra, ami a múltban velem történt. Keresztülmentem rajta és vége is. Amikor a Zohárt olvasom, teljesen át akarom élni azt; tökéletesen magamba akarom szívni, hogy behatoljon a sejtjeimig. Ilyenek az elvárásaim.

cst

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

62 queries in 0,530 seconds.