A lélek tápláléka
Kérdés:
Amikor a Zohár könyvét olvasom, nem tudok hozzákapcsolódni. Mit kellene tennem? Olyan régóta vártunk erre a nagybecsű pillanatra, hogy kinyitjuk a Zohár könyvét, de most csalódottak vagyunk.
Válaszom:
Baál HaSzulám írta, hogy nincs jobb pillanat az ember életében, amikor teljesen csalódott abban, amit egészen addig a pontig művelt. Látja akkor, hogy senki sem segített rajta, hogy nincs forrása az üdvözülésének, és nincs reménye egy spirituális felemelkedésnek, ha minden úgy folytatódik, ahogyan addig.
Amikor erre jut, új remény tárul fel előtte. Viszont nem tudja, kire hallgasson. Végül is, rájön, hogy csak a Teremtő képes segíteni rajta, és amikor felsír: „Ments meg!” Ekkor érkezik segítség.
A Zohár tanulása nem hagyományos értelemben vett tanulás, amikor rögtön tudáshoz jutunk, az alapelv alapján: „erőfeszítést teszel és kapni fogsz”. Ebben az esetben egy másik alapelv lép életbe, „Erőfeszítést teszel és rátalálsz”.
Minden bizonnyal azt remélted, hogy mihelyt kinyitod a Zohár könyvét csodák kezdenek el történni. De a legelején nem történhet semmi. A tanítóm, Rabash, egy ember példáját hozta, aki kislibát vett és nagy, kövér gúnárt akart belőle nevelni. Tehát szakadatlanul ételt tömött le a torkán. Tömte a kislibát és rögtön nézte, hogy kövérebb lett-e, és persze nem. Még több ételt nyomott le a torkán, de a kisliba még mindig nem hízott. Az okos emberek azt mondták neki: „Várnod kellene egy vagy két hónapot, hogy kezdd látni a különbséget.” Ugyanez érvényes a gyerekre – a szülőknek sok erőfeszítést kell tenniük, amíg az fel tud kelni, járni tud és erősödni tud.
Ha megfigyeljük a lelkünket, láthatjuk, hogy az ugyanilyen módon növekedik. Ha szeretném, hogy a szívben lévő pontom lélekké növekedjen, úgy kell kezelnem őt, mint egy újszülöttet bennem, ami csak éppen elkezdett növekedni. Időbe fog telni a léleknek kinőni ebből a pontból.
