A világunk felfogása egy optikai illúzió
A világ felfogása és érzékelése a vágyunkon belül található, mivel valójában ez az egyetlen dolog, ami teremtve lett.
Ennél fogva úgy élünk, hogy mindent önmagunkon belül fogunk fel. Viszont a felfogásunknak két képe (vagy formátuma) van. Egyik részt úgy fogjuk fel, mint „önmagunkat”, és a másik részt, mint a „világot magunk körül”. Ezért a vágyunkon belüli felfogás két részre oszlik – belsőre és külsőre, „ránk” és a „környezetünkre”.
Így a valóságképünk körökre oszlik, amik belülről kívülre növekednek. Ezek a körök magukba foglalják a lelket, a testet, a közvetlen környezetünket, és a távoli környezetünket. A valóságban viszont ez az egész érzékelés bennünk, vágyunkon belül létezik. Ennél fogva, ha meg akarjuk változtatni a világot, akkor a vágyunkat kell megváltoztatnunk. Ez azért van így, mert a világunk felfogása a vágyunktól függ, sőt mi több, az egész világot is ezen keresztül fogjuk fel.
Az az érzékelés, hogy a világ rajtunk kívül létezik, egy illúzió. A világ teljesen a vágyunkban létezik, csak jelenleg nem érezzük azt. Úgy viszonyulunk a természethez és az emberiséghez, amik valójában önmagunk részei, mint valami idegen dologhoz, és ennek a magatartásnak az az eredménye, hogy szenvedünk. Bárcsak felfognánk a károkat, amit a világ képzeletbeli nézőpontjával okozunk.
Ez egy hiba, egy optikai illúzió! Csak úgy tűnik, hogy vannak olyan emberek körülöttünk, akikre nem muszáj tekintettel lennünk. Egyszerűen nem fogjuk fel, hogy ezt megtéve, bajokat, problémákat hozunk magunknak. Teljes életünk problémákkal és szenvedéssel telített, csak mert ez a szörnyű és kicsavart valóságfelfogásunk van.
A Kabbala tudománya megtanítja nekünk, hogyan egyesítsük a szétkapcsolódott részeinket. Egyedül képtelenek vagyunk erre, de kérhetjük a Fénytől, hogy korrigálja a felfogásunkat. Akkor egy valóságot, egy vágyat fogunk látni, és benne – egy lelket és egy Fényt.
Ahogyan efelé a cél felé mozgunk, segítenünk kell magunkat, hogy egységre lépjünk. Amikor a Zohár könyvét olvassuk, folyamatosan vissza kell térnünk oda, hogy az „egész világ bennem van”. Amiről a szöveg beszél, minden ahogy erőket, tulajdonságokat és vágyakat ír le, mind bennünk van.
Minden spirituális világ belül van, míg odakint semmi. A világot nem kellene belső és külső világra osztani, mert egy egységes lélek létezik.
Erre emlékezve vonjuk magunkra a Fény hatását, ami egyesíti a felfogásunk elhatárolt részeit.
