Dr. Michael Laitman

A spirituális fejlődést meg tudjuk tanulni a csecsemőktől

Kérdés: Hogyan tudok rátalálni a belső tulajdonságokra, amit a Zohár leír, ha nem értek meg belőle semmit, és nem tudok hozzá csatlakozni?

Válaszom: Olyanok vagyunk, mint a csecsemők, akik nem tudják, hogy milyen világban léteznek, de anyjuk és rokonaik szerető karjaiban vannak, akik mindent megadnak neki, ami a növekedésükhöz szükséges.  Egy csecsemőnek csak vágynia kell a felnövésre, és a természet segít neki abban, hogy megadjon neki mindent evvel a vágyával kapcsolatban.

Világunkban mármint az állati szinten a vágy természetesen létezik a csecsemőben. Még a mozdulatlan és a növényi szinten és az állati szinten is, ami valaki fizikai fejlődését jelenti ebben a világban, van egy természetes vágy a növekedésre. Viszont ha az emberi szinten szeretnénk növekedni – a spiritualitásban, a vágynak el kell érkeznie hozzánk.

A fejlődés természetes módon történik a mozdulatlan, növényi és állati szinten a természetben. Így eddig mi – a világ emberei – ezeken a szinteken fejlődtünk és a történelmünk során a vágyaink is ezen a szinten fejlődtek. De most fel kell emelkedni a „beszélő” „emberi” szintre. Ez a szint azt jelenti, hogy egyedül kell elérnünk a célunkat. Testi vágyaink alapján (étel, szex, család) és szociális vágyakon keresztül (gazdagság, hírnév, hatalom és tudás), ki kell fejlesztenünk a saját vágyunkat a spiritualitásra. Egy ponttal kezdünk a szívben, de onnantól folyamatosan a fejlődés felé kell tolnunk azt, a környezetünk segítségével.

Hogy ezt megtegyük, csoportra van szükségünk, mert csak ez adhatja meg nekünk a vágyat, hogy pontot fejlesszünk a szívünkben. Ezzel a vággyal felvértezve, elkezdhetjük olvasni a Zohár könyvét együtt a csoporttal. Miközben olvassuk, vágynunk kell a fejlődésre , ahol a „fejlődés” az elkövetkezendő állapotot vagy érzékelést mutatja a Zohár könyvében. Csak ez az egyetlen dolog, amit szeretnénk most.

Ettől eltekintve csak egy dolgot tehetünk: várunk. Ennél fogva csak vágyjunk a növekedésre, mint egy csecsemő, aki természetes módon felnőtt akar lenni. Próbáld ki, hogy le tudod-e csendesíteni, meggyőzni, hogy ne nőjön, ne vágyjon rá és ne kérje azt.  Látni fogod, hogy ez lehetetlen, mert a természet leküzdhetetlen erővel tolja a fejlődés felé. Ugyanilyen fáradhatatlanul kell dolgoznunk a spiritualitásban. Mindig keresni kell önmagunkon belül, sosem szabad lenyugodni, sosem szabad megállni a változásban. És akkor valóban fel fogunk nőni. Ez az egyetlen feltétel, az egyetlen dolog, amit meg kell tennünk.

A rendszer létezik, de működésbe kell hoznunk saját vágyunkkal, saját belső késztetésünkkel. A belső nyomás nélkül a rendszer nem lesz ránk hatással. Mondhatni szenvedésen keresztül fog ránk hatással lenni, hogy felébresszen minket, de egyetlen araszt sem tudunk megtenni ebbe az irányba, a szenvedésen keresztül, ami Fentről érkezik számunkra. Csak a saját vágyunkon keresztül tudunk előrelépni, ami lentről, belőlünk jön.

Folyamatosan nehézségekkel és problémákkal szembesülhetünk, mégis belenyugodhatunk ugyanabba a helyzetbe, mert a problémák nem elegendőek számunkra, hogy kialakuljon bennünk a vágy,, hogy egyesüljünk a helyes csoporttal és elsajátítsuk a fejlődés vágyát. A nehézségek ellenére egy helyben állunk. A nehézségek önmagukban nem a fejlődés jelei, de ellenben annak a jelei, hogy nem tettünk egyetlen lépést sem előre.

cst

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

62 queries in 0,520 seconds.