Dr. Michael Laitman

A Teremtőt csak magunkon belül fedezhetjük fel

Kérdés:

Ön azt mondta, hogy amikor a Zohár könyvét tanuljuk két feltételt szükséges követnünk:

1. Arra kell, hogy gondoljak, hogy egységre akarok lépni a többi lélekkel,

2. Arra kell vágyjak, hogy úgy lássam magam, amint részt veszek az összes cselekedetben melyet a könyv leír.

Hogyan hoz létre az Acilut Világának Malhutja kapcsolatot az Acilut világának Zeir Anpinjával? Arra is vonatkoznak ezek a feltételek?

Válaszom:

A Malhut nem létezik, hacsak mi nem hangoljuk magunkat rá a fent említett feltételeknek megfelelően. Semmi más nem létezik csak a Végtelenség, nincsenek szintek, nincsenek világok. De ahogy én végrehajtok egy cselekedetet, melynek van valami forma hasonlósága a Teremtővel, vagy másképp kifejezve, ahogy én hasonlóvá válok a Teremtőhöz a lehető legkisebb mértékben, megegyezve vele a legkisebb lehetséges tíz Szfirával, akkor ez a cselekedet azonnal felállítja a szintek létráját. Ez a létra a viszony közöttem – a tíz Szfirából álló pont, és a Teremtő – a Végtelen Világ között.

Ezt abban a példában magyarázzuk el, ahol én szemben állok a Házigazdával, de Ő teljesen el van rejtve előlem, mivel én mindent a magam érdekében akarok, mely engem teljesen ellentétessé tesz Vele. Ahogy én végrehajtom az Első Megszorítás (Cimcum Alef) feltételeit, ahol abbahagyom a magam érdekében történő megszerzést, azonnal felfedezem a Házigazda jelenlétét. Ez az ahol elkezdek vele kapcsolatba lépni. A Házigazda azt mondja: “Fogadd el az ételt, melyet neked készítettem!”. De nekem azt vissza kell utasítanom, mivel egyébként a Házigazda ismét elrejtőzne előlem azáltal hogy megsértem a formák egyenlőségének törvényét.

Nekem végre kell hajtanom az Első Megszorítás feltételét – hogy nem szerzek meg semmit a saját érdekemben, kivéve abszolút szükségleteimet. Ezután amennyiben megkapok valamit a Házigazdától, ez csakis annak érdekében lesz hogy felfedezzem szeretetemet Irányában – hogy az adakozás érdekében kapjak. Először is arra kell vágyjak, hogy hasonlóvá váljak hozzá, hogy a Hasszadim Fényében legyek, a jobb vonalon, ahol jót akarok tenni Számára, mivel szeretem Őt, és közelebb akarok kerülni Hozzá. Ezen a ponton még nem kapok Tőle semmit, mindez a munka a jobb vonalon történik.

A Házigazda előttem van, de én visszautasítom a finomságokat amiket felajánl, mivel semmit sem akarok megszerezni a saját érdekemben, és nincs meg az erőm arra, hogy az adakozás érdekében kapjak még. Ilyen módon én egyre nagyobb vágyakat fedezek fel, és azokat eltaszítom annak érdekében hogy a Házigazda mellett maradhassak, hogy formáink hasonlóak legyenek. Mindez azt jelenti, hogy a jobb vonalon dolgozom.

A Házigazda megpróbál rábeszélni engem hogy fogadjam el az ételt, de én azt újra és újra elutasítom. Azonban létezik egy kapcsolat közöttünk ettől függetlenül. Más szóval én a Kabbala tudományát tanulom, én hozzákapcsolódom a Teremtőhöz, Ő befolyásol engem, és én dolgozom magamon.

Végül a Felső Fény hatására elérkezem egy olyan állapothoz, ahol képes vagyok az adakozás érdekében megszerezni. Elkezdek a bal vonalon is dolgozni, ahhoz kapcsolódni, és azt a jobb vonalhoz húzni amekkora mértékben abból képes vagyok egy darabot “kiharapni”, hogy “megízleljem” az élvezetet annak érdekében, hogy örömet okozzak a Házigazdának. Ez a munka már előrehaladottabb, és a középső vonalon történik.

Ebben az esetben én hozom létre a kapcsolatot a Házigazdával. Ahogyan elkezdek legalább valamilyen kapcsolatra lépni Vele – még a Hafec Heszed (semmit nem kívánva magam számára) legminimálisabb szintjén is, az embrió állapotában, ahol elkezdek az anyaméh falához tapadni a szívemben található ponttal, akkor már kapcsolatra léptem a Teremtővel, és akkor már létezik a szintek létrája közöttünk.

Én vagyok az aki a szintek létráját építi. Amennyiben én bármelyik vágyamat hasonlóvá tettem a Teremtőhöz, akár csak 1 %-ban is, akkor máris létezik a létra közöttünk. Akkor én már 1%-ban felléptem a létrára, és a távolság, a rejtettség magam és a Teremtő között az most már 99%. Azonban ezzel már van kapcsolatom Vele.

Azonban ha nekem még mindig nincs semmilyen hasonlóságom Vele – akár a megszorítás szintjén (Cimcum Alef), vagy a Hafec Heszed (félelem alapján történő bűnbocsánat) szintjén, vagy a “megszerés az adakozás érdekében” (szeretet alapján történő bűnbocsánat) szintjén, az azt jelenti, hogy nem létezik még a világok létrája bennem. Mindez azért van, mert az összes világ bennem van, az én lelkemben. Nincsenek világok, vagy bármi más rajtam kívül. Egyenlőre az én lelkem csak a szívben található pontból áll, a vágyakozásból életünk gyökere irányában, mely megjelent előttem.

Az összes világ és az összes szint a személyen belül létezik, de azok csak akkor jelennek meg, amikor a személy szívben található pontja megszerzi az első spirituális tulajdonságot, az adakozás tulajdonságát. Ez a spirituális tulajdonság azonnal felfedi a kapcsolatot köztem és a Végtelenség – a korrigált állapot között, mivel az része a korrigált állapotnak.

Ennél fogva jelenleg teljesen a szívben található pontunkra kell koncentrálnunk – hogy fedezzük azt fel, és hogyan fedezzünk fel legalább valamilyen fokú forma egyenlőséget a Teremtővel azon belül. Amikor mi azt felfedeztük akkor kapcsolatra léptünk a Teremtővel. És amíg az meg nem történik ez a kapcsolat csak az Ő oldaláról létezik, de nem a mi oldalunkról.

hzs

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

63 queries in 0,513 seconds.