A Zohár tanulása a köztünk lévő egységen múlik
Ha Einsteint vezetnéd be a Kabbalába, ő pont annyira lenne zavarban, mint bárki. Mielőtt szert tennél a következő spirituális fok minőségére, lehetetlen tudni vagy érezni őt, mert először benned kell feltárulnia. Csak akkor kezded el érezni, és megérteni, hogy miről szól ez az egész. Valóban ez magába foglalja a tíz Sefirot-ot, amelyek az új anyag egészét képezik.
Ezért nincsenek a Kabbalában okos és buta tanulók. Mindannyian ugyanabban a csónakban evezünk, és a következő spirituális fokot tekintve mindannyian egyenlők vagyunk: értelmiségi vagy tudatlan egy stréber vagy egy bunkó, egy professzor vagy egy diák, – nincs különbség közöttük. Mindössze ami kell, a vágy, hogy elérjük a célt, kiegyensúlyozott idegeket és türelmet. Ezért tréningezned kell, jó fizikai állapotban kell maradnod, és fokuszáld energiád maradékát a csoporton belüli belső munkádra.
Mi most két hónapja, hogy tanuljuk a Zohárt, és már kezd hatni ránk. Mindazonáltal, pont most mindannyian hullámzanak a saját irányaikban, mint véletlen kaotikus hullámokban. Az egységet még nem értük el, Nem érezzük, hogy része lennénk egy kollektív mozgalomnak, ahol egy sor erős hullám csap át felettünk minden lecke után, és megráz minket, mint egy cunami.
A Zohárnak ugyanúgy kell hatnia mindenkire, nem számítva, hogy a személy milyen régóta tanul, milyen nyelven, mi a származási helye, a neme és kora. A forrásnak egészen, amit tanulmányozunk, annak közülünk mindenkire kell hatnia.
Például, ha kint világos van, akkor mindenki tudja, hogy nappal van és nem éjszaka, nem számítva, hogy egy csecsemő vagy egy férfi, vagy egy nő, egy öregember vagy éppen egy macska vagy egy egér. Hasonlóan el kell jutnunk az egységnek olyan állapotába, ahol mindenki reakciója a Zohárra ugyanaz, egybehangzó.
Jelen célunk, hogy dolgozzunk az egységünkön, úgy hogy a Zohár egyszerre kezdjen befolyásolni minket, mint egy egységes egész Ha így teszünk, hogy feltárjuk őt, úgy hogy csak egy egységes vágyban táruljon fel, a szivbéli pontok egységében.
