Dr. Michael Laitman

Az életem egy film – A „valós” helyzet

Az egyetlen lélek szétesésével a vágyam két részre osztódott:  Galgalta ve Éjnáim és AHP; és ezek közül az egyik részt úgy kezdtem megélni, mint külső világot. Ez fényképészeti eljáráshoz hasonlít, amiben érzem ezeket a vágyakat magamon belül, de úgy tűnik számomra, mintha kívül lennének, kifordítva, mint egy tükörben.

Azt egész világ bennem van. Amit most látok az következő információs felvétel,  Resimó (emlék), amit a vágyam mind az öt részében érzek. Semmi más nincs ezen kívül.

Minden pillanatban, amikor egy új Resimó felébred és a vágyaimon belül új érzeteket kelt, új világot mutat nekem. Semmi más nem történik, mint ez a folyamat.

Az életem és a valóságom valójában Resimó, ami olyannak öltözött, mint én és rajtam keresztül ölt formát. A Fény hatással van rám és a vágyaimra; a Resimókat keresztülfuttatja a vágyaimon, mindhe egy láncon csúsznak végig, vagy mint ahogy a vetítőgép kereke forog, miközben bemutatják a filmet.

A saját életemnek érzem és látom, de tényleg élem is azt? Ha visszanézek 20, 30, 40 évet, el fogom hinni, hogy én voltam, aki akkor élt? Visszanézve úgy tűnik, mintha filmet néztem volna. Előző életem olyan, mint egy film, ami egyszerűen „keresztülfolyt” rajtam. Több ember egyetértene, hogy olyan érzése van, mintha az élete egy film lett volna.

Nem ez én életem volt; szertefoszlott, mint egy álom. Nem önállóan cselekedtem, és nem tettem meg semmit. Egy napsugár sütött, egy film leforgott, és megfigyelőként játszottam a szerepem, mint egy színész. Minden ami volt, az a Resimó, a Fény és kitöltésre kerülő vágyam.

Minden Resimó, ami keresztülmegy rajtam, két részre osztja a vágyam – belsőre és külsőre. Ennél fogva ezen a filmen belül, minden dolgot külsőként észleltem, mint a fákat, a Napot, a Holdat és az embereket. Életet adtam egy gyereknek és dolgoztam. De a valóságom ilyen két részre osztása csak azért történt, hogy kialakuljon az az érzet, hogy van rajtam kívül valami; azért volt, hogy érezzem, van egy másik erő rajtam kívül – a Teremtő. És ezt téve, arra kényszerültem, hogy Őt keressem. A külső valósághoz kapcsolódásomban elérem a Teremtőt.

cst

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,587 seconds.