A valóság érzékelése a Zohár szemüvegén keresztül
A “Zohár könyvéhez írott előszó”-ban Báál HaSzulam azt írja, hogy bár úgy tűnik, hogy minden külsőleg történik, a szemeim előtt, minden értelmes ember tudja, hogy ezek a képek igazából csak agyunkban léteznek. Amikor megértem mindezt, készen állok arra, hogy megközelítsem a Kabbala tudománya által részletezett dolgokat.
Ennek a megértésnek a hiánya az, hogy a Zohár el van rejtve előttünk, és amiért nem tudjuk hogyan nyissuk fel azt, és olvassuk azt. Mindez azért van, mert a megértés kulcsa a valóság helyes érzékelésében rejlik. A Zohár könyvét csak úgy lehet megközelíteni, hogy annak leírásait magunkon belül keressük. A terminológia, hangok, világok, spirituális tárgyak, lelkek és viszonyok mind bennem rejlő jelenségek. Ez különösen igaz, amikor a valóság érzékelésének paramétereit tárgyaljuk: világ, év és lélek – mind melyek az idő, tér és mozgás felett léteznek.
Amennyiben én a szöveget úgy érzékelem, hogy az erők és tulajdonságok kitáruló viszonya magamon belül, akkor növekvően mélyebb állapotokat fedezek fel. Akkor tisztává válik, hogy ez a külső valóság nem valós, még akkor sem ha számomra valósnak tűnik. Én csak úgy látom, hogy az kívül létezik, és tőlem független.
Ez az én jelenlegi hibás gondolkodásom, hogy nem én vagyok az aki ezt a valóságot teremti, hibásan azt gondolva hogy az előttem magától jelenik meg, hogy az létezett születésem előtt, és biztosan létezni fog miután meghaltam. Meg kell próbálnom megváltoztatni ezeket a hiteimet annak érdekében, hogy elkezdjem megérteni, amit a Zohár könyve el akar nekem magyarázni.
A Zohár könyvébe való bejutás kapuja és kulcsa pontosan abban rejlik, mennyire precízen transzportálok mindent magamon belülre, az “A személy az a teljes világ” alapelv alapján. Meg tudom mondani azt, hogy tanulásom helyes-e vagy sem azáltal, hogy leelenőrzöm: mennyire az az elvárásom, hogy a teljes jövőmet magamon belül érzem és fedezem fel?
hzs
