Dr. Michael Laitman

Mennyire vagy felkészült a következő lépésre?

A Zóhár könyvének VaJisev fejezetében, 125-ös rész: Bárkit, aki elmélyült a Tórában ebben a világban, azzal jutalmazzák, hogy megkapja azt a következő világban.

Ez két fokozatról beszél, vagy a vágy két állapotáról. A világunkban csak egyetlen minőségben létezünk: a vágyban, hogy kapjunk és hogy a saját magunk részére teljesedjünk ki. A spirituális világban szintén megvan  bennünk a kapásvágy, de nem használjuk. Ott az „adakozás az adakozásért” a szándékunk Hafec Heszed, azaz a kapásvágy, hogy másoknak adjunk.

A vágy mindig megmarad, mert azt a Teremtő teremtette. Ez a teremtés megváltoztathatatlan építőtéglája. Viszont ennek két különböző szándéka lehet. A szándék, hogy magunk számára használjuk a természetes szándék amivel megszülettünk és ezen keresztül fogjuk fel a világot. A spirituális, korrigált szándék az, amivel a Felső Világot felfogjuk, a szándék, hogy másokért használjuk azt.

Akkor történik meg a spirituális fejlődésünk, amikor a romlott vágyunk kifejlődik, de mi korrigáljuk ezt a szándékot a „saját hasznomra”-ból a „mások hasznára”-ra. Így folyamatosan új állapotokat fedezhetünk fel az új szándékon belül. A vágyainknak meg kell változnia, hogy legyen lehetőségünk megváltoztatni a szándékokat felettük. Nincs hozzáférésünk magukhoz a vágyakhoz, mert azok alapvető anyagúak, és nem a mi kezünkben nyugszanak.

Még akkor is, ha sikeresek vagyunk a jelenlegi fogok, amikor a következő szint embrió állapotába lépünk, nem tudjuk mi fog ott történni, és képtelenek vagyunk magunkat irányítani.

A világunkban egy illető vágyai szintén növekednek, de mindig ugyanaz a szándékuk – önmaguk felé irányul. Ennélfogva az állapotok, amit valaki különböző vágyakban tapasztal meg, hasonlóak, mert a szándék mindig ugyanaz: önmagamért. Viszont a spirituális világban mivel a szándék a kapásvágyunkon túl „másokért” van, a beteljesedés érzése ellentmondást von magával: Betöltjük magunkat, de másokért tesszük és másokon keresztül érezzük a világot. Ennél fogva minden spirituális fokozat teljesen új, nem várt vágyakkal és érzésekkel.

A törekvéseink egy adott fokozaton jó kiindulási alapot adnak a következő fokozatra, annak ellenére, hogy egy új szint mindig a felfogás hiányából indul, ez azt jelenti, hogy nagyon korlátozottan értjük meg a jelenlegi cselekedeteinket. Viszont az erőfeszítésünk, amit a jelenlegi fokozaton teszünk, fontosak, hogy felkészüljünk a következő fokozatra. Végül is, minden amit el fogunk érni a következő fokozaton, a jelen fokozat megértéséből fakad. Ez az anyagunk felkészítésének szemszögéből való, a kapásvágyéból.

Mondjuk azt, hogy befejezzük a hatodik osztályt és hetedikesek leszünk. Hetedikben új témákról tanulunk, amiket azelőtt nem tanultunk, vagy hallottunk volna róla. Viszont mivel jól felkészítettük magunkat az előző szinten (fokozaton) , már van némi tapasztalatunk és változatos felfogóképességünk, ami az anyagunkba öltözött.

Pontosan tudjuk, hogyan fog fel  az anyagunk új formákat. Tudjuk, hogy dolgozhatunk a csoporttal és segítséget kapunk tőle. Hatással tudunk lenni a barátainkra és  ők is hatással lesznek ránk, és ez a kölcsönös hatás lehetővé teszi számunkra, hogy új formákat vegyünk fel. Tudjuk, hogyan dolgozzunk a könyvekkel, a segédanyagokkal és a tanárral.

Más szavakkal, a munka ebben a világban – a fokozat, amiben éppen vagyunk, amit felfogunk most, előkészít minket egy „eljövendő világra” – a következő fokozatra vagy felfogásra. Persze nem ad nekünk megértést azzal kapcsolatban, hogy mi fog történni abban a világban, de minden törekvésünk után kiérdemeljük annak feltárulását és lesz egy alapunk, amivel folytathatjuk az utunkat.

cst

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

63 queries in 0,481 seconds.