Az összetört tökéletesség egyesítése
A közös lélek összetörése után, a lelkem egy darabja a Végtelen Világban maradt, ahol az összes résszel össze van kapcsolódva. Amikor most korrigálom önmagamat, a többiekkel levő kis rész kapcsolatát korrigálom, ahelyett, hogy a kis részt önmagát korrigálnám.
Kezdetben az összes vágyunk össze volt kapcsolódva a Fény ereje, a Felső Erő által. Akkoriban nem voltam tudatában a cselekedeteimnek; azért adtam a többieknek és azért kaptam tőlük, mert a Fény így irányított minket. Így léteztünk a Végtelenség Világában – a Keter Klije (edénye) a Nefes fénnyel volt megtöltve, és a Felső Fény feltételei alatt voltak tartva.
Viszont most már nem elég számunkra, hogy egyszerűen kapcsolódjunk. Amikor visszatérünk ehhez a kapcsolathoz a törés után, azzal, hogy mindegyikünk egy kis edény (Kli), megértjük az egész rendszert, a lélek teljes közös testét. Tudatosságot nyerünk és ez felfogja a végtelenséget, és megkapjuk annak a tudását, hogyan kapcsolódjunk egymáshoz, hogyan adakozzunk feléjük és hogyan adjunk nekik életet.
Ennél fogva a törés szükséges volt mindenkinek, hogy keveredjünk másokkal és hogy mindegyikünkben ott legyen a szükséges információs felvétel (Resimó). Most, amikor elkezdünk felébredni a törés után, mindenki kezdi érezni, hogyan jelennek meg ezek a kölcsönös kapcsolatok egy romlott formában, rejtett gyűlöletként egymás iránt. Ha nem javítjuk ki önmagunkat, egyetlen személy se lesz a Földön, akit szeretnénk, hogy éljen. Még akkor is, ha nem közvetlenül zavar minket, azt szeretnénk, hogy meghaljon.
Ez lesz mindenki közös érzése; mindannyian azt szeretnénk, hogy a másik eltűnjön, mert mindenki tartalmaz mindent a széttört vágyában. Az egyetlen kiút a rendszer korrigálása.
