Erőfeszítés hozza meg a Fényt
Rabash, Shlavey Ha Sulam írásaiból, 16.cikk , 1984 “Az adakozásról”: van egy szabály, ha valaki el akar érni bizonyos célt, és tudja, hogy az lehetetlen fáradozás nélkül, akkor erőkifejtésre törekszik és elutasítja a nyugalmat. Ha az ember eljegyzi magát a Kabbalával és annak belső munkáival, ez azt jelenti, hogy spirituális szükséglete van, és elvárja, hogy ezen az úton megkapja, amit kíván. Tehát mielőtt elkezdi ezt a munkát, az embernek meg kell vizsgálnia, hogy mit vár el, hogy megkapja-e segítséggel, ami azt jelenti, hogy milyen jutalmat vár ettől a munkától? És ha az ember elkezdi mérlegelni ezt, különféle gondolatok tömege támadja meg, és nehéz megértenie, hogy igazából mit akar. ….
Mi mindig rossz előérzetek és kétségek között találjuk magunkat: “Miért kell ez nekem, mit csináljak ezzel?” Nem ismerjük a valódi okot, mert el van rejtve előlünk. A kétségek e nagy szakadéka végtelennek tűnik, és sokan fokozatosan abbahagyják, hogy elemezzék ezeket a kérdéseket. Minél jobban a mélyére ás az ember, annál több kérdés merül fel benne; miközben a normál élet folyik tovább. És akkor az ember abbahagyja a mérlegelést, és nem keresi a választ.
De a Teremtő miért készített nekem annyi feltevést, annyi utat és gondolatot, olyanokat hogy „miért, mi célból és hogyan?” ha nem tudok megszökni ezektől a gondolatoktól, és minél tovább gondolkodom róluk, annál jobban összezavarodom. Mi az Ő való szándéka, az hogy kétségbe essem, és kiszálljak az egészből? Ha nem tisztázom az egészet, és ha nem jutok el egy magasabb szintre, akkor nem haladok előre. Szóval Ő miért tenne akadályokat az utamba?
A Teremtő ezt úgy intézi, hogy csak azok, akik kutatják, hogy hogyan érhetik el az adakozást, hogy hasonlóak legyenek Hozzá, és dolgozni is akarnak ezért, csak azok jöjjenek Hozzá. Megpróbáltam elérni az adakozást, és realizáltam, hogy nem tudok semmit. Hogy teljes sötétségben vagyok, és ezért segítségre van szükségem Felülről. Ugyanakkor kész vagyok mindent odaadni, mert az erőkifejtések garantálják nekem az erőt arra, hogy tovább menjek a cél felé. Ha nagy erőfeszítéseket tettem a cél elérésébe, nem tudom könnyen feladni. Oly sokat invesztáltam bele! Én fel vagyok készülve a fizetésre, szóval nem hagyom a fizetésemet kárba veszni.
Ha megértem, hogy az adakozás létezik, és hogy minden eszközzel el kell érnem azt, az erőmbe vetett illúziótlanság elvisz engem az igazi imához.
