A cselekedetek a szeretethez vezetnek
Kérdés:
Hogyan ellenőrzöm le a szándékomat, hogy ne hazudjak önmagamnak és megtegyek minden tőlem telhetőt az előrejutásomért?
Válaszom:
Amikor az ember elkezdi a spirituális fejlődést, csak a „saját maga felé” szándékával rendelkezik. Csak a láthatatlan Felső Fény befolyása alatt kezdi el érezni a változást magában, és a szándéka átváltozik „a mások felé” szándékává. Azért, hogy ez megtörténjen, egy személynek végre kell hajtania azokat a cselekedeteket, amik képessé teszik arra, hogy ezt megtegye, nevezetesen: 1) Egységre kell lépni a csoporttal olyan mértékben, hogy a kölcsönös garancia állapotát elérjük, egy emberként, egy szívvel és 2) Tanuljunk Kabbalát együtt.
A Kabbalisták ezt a két cselekedetet tanácsolják nekünk. Ezt úgy hívják „fél sékel” amit be kell adnunk. A másik felét a Teremtő adja.
Be kell fektetnünk, be kell fektetnünk és be kell fektetnünk az egységbe és a terjesztésbe. Először, cselekedetnek kell léteznie, és senki sem vitatkozhat azon, hogy ez megtörtént, vagy nem. Ez tisztán látszik, és ez az erőnkön belül létezik. Csináljunk listát a cselekedeteinkről (nem feltétlenül a fizikaiakról) amit úgy gondolunk, hogy azért tettünk, hogy a saját vágyunkból a felebarátunk vágyára felé mozdulásért tettünk. A cselekedeteinket a csoportra és a Teremtőre is irányíthatjuk. Ha a cselekedeteiddel feléjük fordulsz, beléjük fektetsz.
Ez hasonlít arra, mint amikor egy gyereket fogadsz örökbe és belé fektetsz, és ő közelebb kerül hozzád, mint a saját gyermeked. Nem fektetsz ennyit a saját gyermekedbe, mert tudod, hogy amúgy is egy természetes kapcsolat van közöttetek. Viszont az örökbefogadott gyerekbe többet fektetsz, mert félsz tőle, hogy a kapcsolatotok nem elég erős. Szeretnéd magad a gyerekhez kötni és szeretnéd ha ő is kötődne hozzád.
Így az adoptált gyerek kedvesebb lesz nekünk, mint a sajátunk. Ez azért van, mert van egy félelem, hogy nem igazán az enyém, és többet kell érte tennem. Talán nem kezelem helyesen, és ő nem fog engem úgy kezelni, mintha az apja lennék. Látjuk, hogy milyen fontos ez a belső félelem hogy arra használjuk, ami megalapozza a szeretet feltárulását.
cst
