Fent tartva a Fejedet
Rabas cikke írja, aminek a címe „Ezek Noé generációi”: Egy ember a negatív vágyak és gondolatok állapotában nagy erőfeszítést kell tegyen, hogy a kérdéseken felülkerekedjen, amivel a gonosz hajlam állandóan nyaggatja őt („ki” és „mikor”). Azaz „ki a Teremtő, hogy én hallgassak a szavára?” és „Mit ad neked ez a munka?” És nincs más mód, hogy az ember ezen felülkerekedjen, csak az, hogy a hitet az értelem fölé helyezi.
Más szavakkal, egy ember nem az egoista értelme szerint dolgozik, amit a jelenlegi vágyai meghatároznak a számára. Inkább egy magasabb fokozat szerint cselekszik, amit adományozásnak hívnak.
Valóban, ha a vágyamnak engedelmeskedem, és az értelemnek, ami azt szolgálja, akkor egy állatnak hívnak, aminek megvan a feje (értelem) és a teste (vágyak) ugyanazon a magasságszinten. Ha szeretnék „ember” lenni, akkor a fejemet a testem fölé kell tennem, ami a vágyam fölött van. Ez azt jelenti, hogy az értelmemnek magasabb vágyat kell szolgálnia, azaz az adományozást, ami rajtam kívül létezik, mint a vágyat, ami bennem van.
Ma az adományozás vágya rajtam kívül van (a „ma” a jelenlegi fokozatomat mutatja), de holnap (a következő fokozaton), már bennem lesz. Ezért kell a felebarátomat szolgálnom a fejemmel mindig. Így dolgozom a következő fokozatért, és ennek köszönhetően hívnak engem „embernek), akinek a feje a teste fölött van.
Ez a spirituális objektumok szerkezete: GE (Felső rész) az alsóbb Parcuf a felső AHP-jába öltözik (alacsonyabb rész) és számításokat végez a Felső Egy felé azzal, hogy kapcsolódik hozzá és megpróbál azonossá válni vele. Ez az, amikor a csoporthoz kapcsolódom, ami a Felső Egy AHP-jaként szolgál, és az értelmemet alárendelem, hogy szolgálja ezt az egoista vágyaim helyett (AHP), amik alacsonyabb szinten vannak.
A felső spirituális objektum két részre oszlik: a vágyra és a Fényre abban. A Felső Egy vágya a csoport és a spirituális környezet. Más szavakkal mind a közös lélek részei, amit még nem kapcsoltam magamhoz, és ennélfogva számomra külsőnek jelennek meg.
Később minden egyetlen vággyá egyesül majd és a Fényé őbenne, ahogyan írva van: „Ő és a neve egyek.”
cst
