A tánc a legkomolyabb belső munka
Vannak olyan cselekedetek a találkozóink alatt, amikor minden kritikus hajlamunkat fel kell adnunk, és egyszerűen össze kell olvadnunk mindenkivel. Hogyan tudom ezt megtenni? Pontosan úgy hogy felugrom és együtt énekelek a többiekkel, mint egy gyermek, lenullázva önmagamat.
Ez a magatartás összekapcsol engem az általános állapottal, és megadja nekem a képességet, hogy túlmenjek a határaimon és spirituális „szelet” érezzek. Úgy tűnhet a számomra, hogy ez olyan nemtörődöm-magatartás, de csak azért tűnik így nekünk, mert nem ismerjük fel a spiritualitást benne, és ez azért van mert ez a Végtelen Fénye! Képtelenek vagyunk bármit is észlelnünk itt a felfogásunk műszereivel. Ezért tűnik úgy, hogy ez élettelen vagy mozdulatlan (Nefes). Viszont akár képesek vagyunk meglátni, akár nem, a teljes spirituális NaRaNHaJ Fény benne csak a Klinktől függ.
Minden, ami az egységből jön, még a legkisebb fajta is, tökéletességet jelent. Ennélfogva pontosan ilyen módon, kölcsönös táncon keresztül, amikor együtt ugrálunk másokkal, van meg a lehetőségünk a spirituális érzékelésre.
Ezek a táncok a nagy Kabbalistáktól jönnek hozzánk, különösen Baál Sem Tov-tól. Rabas szintén rávette a diákjait, minket, hogy így táncoljanak. Ez nem csak nemtörődömség; a táncon belül komoly gondolat, és hatalmas munka áll. Hirtelen nem akarod ezt és gondolkozol a „pro” és „kontra” érveken, és szörnyű kételyeket megidézve. Mindeközben folytatod az ugrálást…
Ez nem meditáció, mert nem kapcsolódsz le a valóságról. Mindig a kérdés előtt állsz: Mit csinálok és miért? Mit ad ez nekem, ki vesz rá engem, hogy ezt csináljam, és kivel együtt ugrálok, mi köt össze bennünket? Ezen a belső munkán végigmész a kezdetétől a végéig, miközben táncolsz.
A tánc arra kényszerít, hogy végigmenj a különféle gondolatokon, amik ellene szólnak! Az egység ellen vannak, amit nem akarsz. Az elméd mindig egy harcot idéz ez ellen, és muszáj észrevenned ezeket.
Ezért változik a tánc egy nehéz belső munkává. Kimerülten, energia nélkül jössz ki belőle. És ez nem azért van így, mert ugráltál, hanem mert sok felismerésen mentél keresztül közben. Táncolsz magadban, a belső emelkedéseiden és leszállásaidon. És a tény, hogy külsőleg ugrálsz ugyanekkor, csak azért történik, hogy felébreszd ezeket a belső állapotokat magadban.
Kívül ugrasz, emelkedsz és lezuhansz, míg ugyanekkor benned is belső emelkedések és leszállások történnek – és ez a legfontosabb dolog! A külső cselekedetek nélkül nem leszel képes belsőket megtenni, Egyik nem történhet a másik nélkül. Ezért változik a tánc egy egyedi munkaeszközzé. Ezért tanították Baál Shem Tov és az első Hasszidok, aki Kabbalisták voltak, ezeket a szokásokat.
