Nehéz embernek lenni
Egy személynek választania kell igazság és hamisság között, de amikor az „édes és keserű” ellentétéhez érünk, nincs választása, és kétségtelen hogy mindig azt fogja választani, ami jó és édes, ahelyett ami gonosz és keserű. Képtelen vagyok egy rossz állapotot a jó előtt előnyben részesíteni. Mégis, hogyha „igazat és hamisat” látok az „édes és keserű” ellenében, akkor valószínűleg a keserű igazságot fogom választani a rossz érzés helyett, mert az igazság fontosabb a számomra.
Két különféle dimenzió létezik: az állati szint megteszi az analízist az „édes és keserű” között, míg az emberi szint megteszi az analízist „igazság és hamisság” között, mert az ember a hit az értelem felett érzésével működik. Ha az „igazság” egyetlen megállapítására jutunk, ami minden erőt és lehetőséget magába foglal, az azt jelenti, hogy elértük az egységet a Teremtővel.
Viszont ha csak az „édeset és keserűt” vesszük figyelembe, akkor állati analízist hajtunk végre és állatian döntünk. Egy állat nem vét hibát a saját szintjén. Csak azt választja, ami jó a számára. Viszont nem jut előre az „emberi szinten”. A Természet nem fogja megengedni nekünk, hogy állati szinten maradjunk, és arra fog bennünket sarkallni, hogy fejlődjünk.
A Természet ásványi, növényi és állati szintjén az állati magatartás analízise csak az „édes és keserű” analizálására terjed ki, ahol az illető az édeset részesíti előnyben. Másfelől, egy emberi lény két szinten tesz különbséget: az állat benne megteszi az „édes és keserű” analízisét, és az emberi lény benne megteszi az „igazság és hamisság” analízisét. Ennélfogva egy ember mindig zavarban van, az állat és az ember között döntve magában, és arra nézve, hogy „miként döntsön”. Egy kompromisszumot keres, mert azt akarja, ami édes, viszont meglátja, hogy a leghasznosabb dolog az igazság.
