Dr. Michael Laitman

Vízió vagy a spirituális világ?

A Zohar, Chapter “VaYechi (és Jacob élt),” 170. bekezdés: A  lélek elindul, a rokonokkal és barátokkal együtt az igazság világában, és megmutatják neki az Éden és a büntetés világát.

Kérdés:

Az emberek, akik átjutottak a klinikai halál élményén, olyan víziókról beszélnek amit megtapasztaltak, ami sok szempontból ugyanaz,  amit a Zohar könyve leír. Mindazonáltal ezek az emberek a legkisebb dolgot sem tudják a Kabbaláról.

Válasz:

Ha megérti a Kabbalát, az még nem segít az embernek abban, hogy meglássa a spirituális világot. A Felső Világot csak egy korrigált lélek érezheti. Hogy az ember tanulja a Kabbalát vagy sem, az irreleváns. A fontos dolog az, hogy akarja –e korrigálni magát.

Egy klinikai halál élményt két módon vizsgálhatunk. Egyrészt, amikor az ember bekerül a klinikai állapotba, az egy nagy sokk, a fizikai testnek, ami semmivel sem több, mint az élvezet vágya. A test, mint valami korporeális tűnik fel nekünk, ami elfoglalja a helyet , de valójában ez csak a vágy, hogy élvezzük a beteljesülés bizonyos fajtáját.

Ha ez a vágy ürességet vagy szenvedést érez, ez természetesen nem akarja érezni azt a helyet(vágyat), amelyikben a fájdalmat érzi. Redukálni és korlátozni akarja ezt a helyet, kevesebbet élni, kikapcsolni az érzékeket, kábítószerhez jutni, és így tovább. Minden ember, aki emocionális vagy materiális szenvedést érez, ezt korlátozni akarja, azaz korlátozni a világ észlelését, a vágy határáig, és abbahagyni az életet.

De a szenvedést érezve, a felemelkedést akarva, hogy megszökjünk erről a helyről, ami tele van sötétséggel, fájdalommal, csapással, háborúval és járvánnyal, azaz felül emelkedni a föld fölé erről a szörnyű szenvedésről, az embernek egy spirituális akciót kell végre hajtania. Nem az adni akarás kedvéért csinálod, vagy azért, mert át vagy itatva a spiritualitástól, hanem mert a szenvedés nyomás alá helyez és kilök téged,  mint amikor a mag kijön a cseresznyéből, amikor összenyomod, és felfelé vagy vezetve.

Ez a szenvedés útja,  de ez nem előrehaladás, mert evvel nem vagy közelebb a célhoz. Valójában még csak nem is tudod, hogy van egy cél; te egyszerűen csak elszaladsz, mint a megvert állat a bot elől. De akárhogy is, felülemelkedsz  az egód fölé,  az élvezet vágya felé. Ki akarod őt iktatni, azt gondolva: „ Nem akarok semmit, csak hagyj egyedül”.

Tételezzük fel elloptál egy milliárd dollárt, elfogtak és életfogytiglani börtönre ítéltek. Ilyenkor te csak kenyeret és vizet kívánsz, és hogy visszajuss haza. Ez van! De ezt megelőzően egy milliárd dollárt akartál! A vágy lecsökkenti magát, „hit az ész felett” lecsökkenve. Kész arra, hogy adakozzon, visszautasítsa és korlátozza magát, úgy hogy ne is érezze a szenvedést, amit a büntetés okoz.

És ez az, amikor az emberek elkezdik érezni az igazat, a Teremtővel való kapcsolat feltárul előttük, legalábbis bizonyos fokig.  Mindazonáltal egy gyorsan történik, és az emberek képtelenek teljesen megcsinálni ezt, és megtartani ezt az állapotot, mert hiányzik a permanens Kelimük (spirituális edényük). És így az érzés elmúlik.

Az esetek 99.9%-ban valami másvilági érzés csak az emberek pszichoszomatikus élményeihez kapcsolódik. Miután ők szenvedésben élnek, zavarban és emociónális sötétségben, és hibás belső rendszerben, ez többnyire az ő beképzelésük.

A Teremtés célja nem az, hogy az ember a spirituális világot a klinikai halál állapotában érezze.  A spiritualitást teljes valójában és funkciójában kell éreznünk, mint a kutatók, akiknek van tudásuk, megértésük, érzékelésük és erejük. Olyannak kell lennünk, mint a Teremtő.

ft

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,671 seconds.