A Zoháron keresztül a Teremtőhöz
Itt álljon egy egszerű szándek a Zohár Könyvének olvasásához:
1. Minden egyes betűhöz és szóhoz hozzákapcsolódom, és azok belém hatolnak mint egy gyógyszeres infúzió, melyet cseppenként adagolnak nekem, amit én úgy fogadok, mint az élet gyógyvízét.
Egyik szóról a másikra lépek, nem tudván mi rejtőzködik mögöttük. Mégis meg vagyok győződve arról, hogy szó szó után, cseppről cseppre az élet gyógyvíze fokozatosan belém ömlik.
2. Amennyiben képes vagyok ezt a gondolatot tartani mindvégig, akkor anélkül is, hogy valóban bele merülnék a szövegbe, mindenesetre a szövegen keresztül, vagy azon belül képessé teszem magam a Teremtő felismerésére, és a magam az Ő irányában létező attitűdöm felismerésére. A szöveg az ami a személlyel megtörténik, és a szándék a személy kapcsolata a Teremtőhöz. Először mi megtartjuk a szándékot, és később azon keresztül mi megpróbáljuk elérni a Teremtőt, azt az Egyet, ahonnan mi hallunk, és ahonnan mi megkapunk. A szöveg az én vágyaim állapota amelyet én el akarok érni.
Amennyiben a személy képes mindezt elképzelni most, akkor valóban meghallja a Zohár szövegét egyenesen a Teremtő szájából, ahogy a Teremtő tudást ad át neki, a személy saját felsőbb állapotairól beszélve és akkor ez az egyik legjobb módja a Teremtőhöz való kapcsolódásnak. Ezt hívjuk úgy, hogy: “A Tóra meghallása, tanulása a Teremtő szájából”.
3. Amennyiben mi megpróbáljuk egyesíteni szándékunkat a Zohár olvasása közben, akkor valahol mélyen, közös erőfeszítésünk mélyén, érezni fogjuk, hogy a Zohár pontosan erről beszél.
A Tóra csak arról beszél, hogyan kell egységre lépnünk, egyesülnünk, milyen szinten, formában és módon. Ennél fogva a Zohár Könyvének a szövege nem válhat el szándékunktól. Az nem létezik önmagában, hanem csakis ennek a szándéknak a megvalósításáról beszél.
hzs
