Az Ima Kapuja
Annak érdekében, hogy egy új szintet érjünk el, újabb hozzáadott vágyakat ell elérjek, a szív elnehezülését. És akkor meg tudom azt vizsgálni, és egy kéréssel tudok fordulni egy teljes imával felfelé megértve azt, hogy nem maradhatok meg önzőségemen belül, hogy ami hiányzik számomra az az adakozás tulajdonsága. Nem azt mondom a Teremtőnek, hogy rosszul érzem magamat, és nem azt kérem tőle ebből kifolyólag hogy az én helyzetemet, érzéseimet tegye jobbá. Az én imám csak abból állhat: “Jó hogy nekem adtad ezt a gonoszt, hogy megérthessem hogyan vágyjak az adakozásra, és hogyan emelkedhessek a mások szeretetéhez”.
Nem azt kérem, hogy a gonosz legyen tőlem elvéve, mivel az az egyetlen alapzat melyet építésre tudok felhasználni, mert egyébként megmaradok állatként. Ehelyett meg kell vizsgálnom a gonoszt, az ürességnek ezt az érzetét, hogy azt úgy fedezzem fel, mint az önzőségem elleni segítséget, melyre arra kötelez engem, hogy másokhoz csatlakozzam.
Én köszönetet mondok a “gonoszért”, és abban reménykedem, hogy az megmarad, mivel egyébként én visszazuhanok önzőségembe. De a gonosz felett én az adakozás attitűdjét akarom felépíteni mindenki más irányában. Ennél fogva én a gonoszt mint segítséget tekintem, mely megszabadít engem az önző vágytól, mivel a kellemetlenség érzése megengedi nekem, hogy lekapcsoljam magam az önző vágyakról.
Amennyiben a személy megégeti magát, akkor többé nem akarja megérinteni azt a tárgyat mely megégette őt. Hasonlóan én elkezdem többé nem akarni ezeket a vágyakat, és fölöttük felépítem az adakozás attitűdjét. Mindez egy új kezdetet követel, Rosh HaShana-t (Új Évet), egy olyan állapotot ahol nem kívánom a korábbi beteljesüléseket, élvezeteket, mivel én gonosznak érzem őket. Ez az átváltozás, a változás az egyikről a másikra van az Új Év Kezdetének nevezve.
És akkor, miután megállapítom hogy magam által képtelen vagyok mindezt elérni elérkezem Yom Kippur-hoz, rendelkezve a vággyal, de érezve hogy nincs erőm. Ez az ahogy elérkezem az imához, és ezt hívjuk a Vezeklés Napjának. Ebben az állapotban én nem bírálom el a Teremtőt, hanem inkáb magamról bíráskodom mivel nem rendelkezem az adakozás erejável, és ebben található bűnöm.
Ez az amiről sírok, felkiáltok Yom Kippurkor amikor “bűnömért” vezeklek. A valódi jelentése a Yom Kippurnak a Kli felfedezése, mely készen áll a korrekcióra. A Rosh HaShanakor jelentkező fordulóponton döntök úgy, hogy elvetem az előző vágyat és megközelítést, és belenyugszom, hogy az adakozásért igyekszem. De a Rosh HaShana és Yom Kippur közötti 1O nap alatt felfedeztem azt, hogy képtelen vagyok az adakozásra. És most az első alkalommal én a Teremtőhöz fordulok egy valódi kérelemmel, és elérem a vele való kapcsolatot.
Ez a kérelem végre eléri őt mivel én nem beteljesülést kérek, hanem csakis a korrekció erejét. És így elérkezem az Ima Kapujához.
hzs
