Szerelmesnek lenni a legmagasabb érzet
Kérdés:
Mi motivál engem, hogy megtartsam a szövetséget, amit kötöttem a Teremtővel?
Válasz:
Semmi sem! Tegyük fel, hogy szerelmes lettem egy lányba. Egy hónap múlva, már egyáltalán nem akarom őt többé. Mit kell tennem? Az emberek azt mondják: „Vele kell maradnod, egész életére.” De miért kéne? Ez egy hazugság lenne, nem a szívem vágya. Ha utálom most őt, hogy lennék képes vele leélni az egész életemet? Akkor hogy bízhatnánk, egy házasságban? Felismerjük, hogy nem tudunk ugyanabban a rajongásban élni örökké, és a házasság egy hazugság lesz.
A házasságnak van egy felső gyökere: a Teremtő és a teremtmény egyesülése, egy magasabb cél elérésének megalapozása, nem testi szerelem. A szerelem úgy definiálható, mint közös támogatás és közreműködés ennek a célnak az elérésében.
Ha megértem ezt az elvet, felülemelkedhetek az élvezetek megszerzésére irányuló vágyaimon, és elindulhatok az életem ösvényén, az adakozás útja által. Nem írok alá egy ígéretet, hogy szeretni fogom az adakozást egész életemben; ez lehetetlen és ezért nem is beszélhetünk erről. Sokkal inkább, aláírtam egy ígéretet, hogy mindig úgy fogom a Teremtőt, mint a legnagyobbat, és el akarom érni őt, a vele kötött szövetség által. Ezért írva van: „Férj és feleség és köztük a Teremtő.” Különben nem lesznek házasok.
Van egy házigazda, aki számít nekem, nem az Ő asztala van tele, ízletes élvezetekkel, amik köztünk állnak. Az „élvezetek” felszolgálásra kerülnek, ahogy az első kapcsolat megtörténik köztünk, addig, ameddig képes vagyok egy magasabb kapcsolatot felépíteni a házigazdához, annak érdekében, hogy ez a magasabb kapcsolat létrejöjjön. Más szavakkal a házigazdával kötött szövetség nem a köztünk lévő szeretet szintjén történik, vagy mert Ő élvezeteket kínál nekem, úgy, ahogy abban az esetben történik,egy fiatal férfi és nő, akik összeházasodnak, a köztük lévő állati szintű szeretet miatt. Ellenkezőleg, mi értékeljük egymást, mert a köztünk levő kapcsolat biztosítja a számunkra a Felső Gyökér, az emelkedett spirituális cél elérését.
Most felbukkan egy kérdés: Hogy maradhat ez az emelkedett cél, a fókuszpontomban? Ezért van szükségünk a csoportra. Ez a hely, ahol a személy megtalálja a garanciát, ez megadja a hit erejét, amely mindig „üzemanyagként” fog szolgálni. Ezt senki nem tudja egyedül elérni. Még a Teremtő sem tart fent senkit, ha nem tesz erőfeszítéseket.
