Dr. Michael Laitman

A mindig lehulló függöny

Mi mindig egy állapotban vagyunk, a Végtelen világban, de ez elrejtőzik 125 függöny mögé. A  125 rejtőzés és a 125 foknyi romlás  végén ott állok, a teljesen ellentétes természetemmel. De ez nem hat a  környezetemre. Még ha nem is látok, érzek és teszek helyesen, akkor is benne vagyok a szellemiség világaiban és meg kel ismernem a törvényeit. Különben vesztes leszek.

De mivel eltávolodtam a  Végtelen világtól, a szellemi rendszer úgy is bánik velem. Lealázva a rendszer olyan módon bánik velem, ami megfelel nekem. Ellentétben állok az adással, 1/125-öd részben. HA benne lennék a Végtelen világban s totálisan ellenezném, az kibírhatatlan lenne.

Úgyhogy mindig kellemetlenségek érnek a jelenlegi állapotom és fokozatom szerint. Érzem  a szakadékot  a két állapot közt s ennek ereje lök előre. Most is lehúz a gonosz erő bennem, s elidegenedem a szellemiségtől. Rosszul érzem magam a világomban s amiatt, hogy még nem tettem meg a szellemiség felé az első lépést sem.

A végtelen rendszer összepréselődik hozzánk viszonyulva; összepréseli magát és elrejtőzéseket teremt, azaz szellemi világokat. Ezért az ember, mint egy gyerek kényszerű növekedésben van. Minden alkalommal a felső szinttől való elválás tárul fel előtte, s megint tehet egy erőfeszítést, hogy feljebb kapaszkodjon.

kgy

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,118 seconds.