Emberi valóság
A kölcsönös garancia, egy különleges hely köztünk, a mi közös vágyunk. . Minden szellemei felfedezés itt történik. Ha nincs ilyen terület, nincs közös vágy, csak a mi egyéni, egoisztikus vágyaink. Mi építjük ezt a közös területet, azon a szinten, ahol semlegesítem magam, és belép ez a közös vágy, a másik is semlegesíti magát, és ez így megy a csoport minden tagja által. Különben nem létezik!
Az edény, amelybe megszerezhetem a Fényt, nem készen kapott; nekünk kell felépíteni, saját magunknak kell törekedni. Az egységünk elfogadása által, a zérótól a 125 szintig, minden szintet érzékelünk, egy új képet, a Teremtő nagyobb feltárását. Minden “szent” könyv (A Tóra A Zohár, stb..) pontosan erről beszél: a kapcsolat fokozatairól, amelyek mi hozunk létre a gonosz hajlamunk, és egymás elutasításának, a szeretetbe és az egységbe való megfordítása által. Így az egész Tóra történetekből áll, amik leírják, hogyan kell kibontanunk és korrigálnunk a gonoszságot.
Mi, a világunkat, az „egység létrehozatali helyén” belül úgy érezzük, mint hiányt; elválasztást érzünk és nem a Teremtőt, az egyetlent. Azonban még ez a világ tartalmaz egy valóságos „helyet” közöttünk, egy különbséggel: Itt felfedezzük a saját törésünk mértékét és a Teremtő hiányát.
Eközben az egység hasonlóan működik, mint az ellenállás az elektronikában, amely plusz és mínusz polaritással kapcsolódik a hálózathoz. Ezen belül, az egóm, a másokra irányuló elutasításom el van rejtve. Azonban ezek felett, erőfeszítéseket teszek az egység elérésére. Azzal, hogy ezt teszem, egy ellenállást hozok létre a visszautasítás és az erőfeszítés között. A növekvő eltérés, az ellenállás ezek között („hit az értelem felett”) hatására a nagyobb Fény kerül felfedezésre.
Ugyan az a törvény érvényes az elektronikában és a spirituális világban. Végül is az egész Természet “pluszból” and mínuszokból” vagy más szóval az adakozásra vagy a megszerzésre irányuló erőkből áll. Az egyetlen mód ezek összekapcsolására, ha ezt egy ellenálláson keresztül tesszük, amely képes lehet mindkettőt fogadja. A megszerző neve Adam, ahogy pedig mi felépítjük: a mi lelkünk.
Ezért egyik oldalról van egy eltört erőnk, a másik oldalról az egység megteremtésére fordított erőfeszítésünk ereje. Azonban nem tudjuk semmissé tenni a törést; egyszerűen felette kell egyesülnünk! Ennek eredményeképpen létrehozzuk a teret, ahol a Fénynek, a két vonalon történő kiterjedésének mértékében, plusz vagy mínusz, képes dolgozni, és kezd befolyásolni bennünket. Ezen a munkán át építjük fel magunkat: „ez az emberi valóság.”
