Utalások nélküli választás
Nem tudom elképzelni mi az akarat szabadsága. Bizonyos mértékig szabadnak érezzük magunkat, de valójában mindenben irányítva vagyunk, ami a szabadságról szóló gondolatainkat is érinti. Ezért nem értjük, mi a szellemiség világa.
Amikor szembekerülünk a teremtővel éltető, döntő, alakító Erőnek érzékeljük. Ugyanakkor van egy “készülési pont” amely által el tudunk különülni tőle. Ekkor jelenik meg a szabad akarat – innentől megismételhetjük az összehúzódást, a megszorítást és elkezdjük kialakítani a szabadságunkat.
Idáig hasonlítunk egy anyja méhében lévő embrióhoz. Ez függetlenség? Nem, de ez kifejleszthető. A valósága a jövőre utal: ebből alakul ki a szabadság.
A mi világunkban egy ember egy halom előre-kialakított minőségből áll az ember. Nincs lehetőség a szabad akaratra, csak ennek látszatára a fehérje anyagában. A fő feltétel, hogy azonos-alakúvá váljunk a teremtővel, minden “utalás” nélkül, a semmiből. Ha ez előre felébresztődik, már nincs szabadság.
Ezért a teremtő egy különleges pontot ébreszt bennünk. Ezt az egoista természetünkkel szemben fejlesztjük ki. Ez “egy vágypont” szemben a “Fény-ponttal” s mindkettő a törés eredménye. A kapcsolatuk kijavításával önállóan érjük el a Teremtővel való alaki azonosságot. Enélkül a “szerszám” nélkül nem születhetnénk újjá a teremtő hasonlatosságára.
A GE (Galgalta ve Eynaim), szentség, odafenn van, az AHP (Awzen, Hotem, Peh), a gonsozság, odalenn van, és a Tifferet, a középső harmadik van középen. Ez egy különleges állapot, a neve: “Klipat Noga.” Fent van a teremtő szintje, lent a teremtményé, s a közép az én “semleges terem” – tőként.
Itt zajlik a szentség és a gonoszság közti egyenlő kimenetelű küzdelem. És én döntöm el a harc kimenetelét. Ez a hely ahol ellenőrizhetem a két erőt, amit a Teremtő szándékosan teremtett, hogy kiépíthessem függetlenül, önállóan a szabadságomat.
