Dr. Michael Laitman

Amikor átlépünk a spiritualitásba

Amikor a kabbala bölcsességének megvalósításáról beszélünk, figyelembe kell vennünk, hogy a jelenlegi Gilgul (reinkarnáció) mennyire messze van az elsőtől. Ismétlődő ciklusokon kell átmenni, és senki nem tudja pontosan, mennyi van még előttünk. Ez sokkal távolabb lesz feltárva az úton, de őszintén szólva nem sok haszna van a múltbeli inkarnációk átlátásának, mert mindegyik az ásványi, növényi és állati szintjein volt az élvezet megszerzésére irányuló kapni akarás evolúciójának.

A fejlődésünk ezen az alapon haladt. Először, mi az ásványi szinten létezünk, ezt követte a növényi szint, amikor olyan módon érzékeljük a valóságot, mint egy növény. A továbbiakban mindannyian az állati szinten fejlődünk, az állatokhoz hasonló érzékeléssel.

Így áthaladunk néhány életen, ameddig, ahogy azt ARI írja Az Életfa című könyvében, és ahogy Baal HaSulam A tíz szfíra tanulmányában, az állati szintről, a majmokon keresztül (a köztes szint a bestia és az ember között) végül megérkezünk az emberi szintre, ebben a világban. Az emberiség szintén egy állati faj, de sokkal fejlettebb, mint a bestia.

A beszélő szinten ebben a világban, mi is átmegyünk sok életen, ameddig elérjük a jelenlegi feltételeket. Most, ebben az inkarnációban, egy bizonyos fajta munkát végzünk annak érdekében, hogy felemelkedjünk egy teljesen új valóságba: a Teremtő valóságába.

Bármilyen átmenet során az egyik fokozatból a másikba, vagy egyik állapotból a másik állapotba, találhatóak köztes szintek. Ahogy azt ARI leírta, az ásványi és a növényi szintek között vannak a korallok, amely kombinálja az ásványi és a növényi szintek tulajdonságait. A növényi és az állati szintek között, vannak azok a köztes teremtmények, egy kicsiny állat, amit „préri kutyának” nevezünk, amelyek a föld alatt élnek, és a földből táplálkoznak, mint a növények, de a testük már bestiaként viselkedik. Az állati és az emberi szint között van a majom, egy emlős, kezdetleges emberi vonásokkal.

Jelenleg ennek a világnak az emberi szintjéről való átmenetben vagyunk, vagyis egyrészt úgy élünk, mint a többi 7 milliárd ember, és van bennünk valami spirituális. Nem teljesen értjük, mit jelent ez a spiritualitás, de mégis e kettő fokozat között vagyunk.

Az első szakaszától az átmeneteknek, amikor átmegyünk az ásványi fokozatból a növényibe, majd a növényiből az állatiba, és az állatiból a beszélő, emberi fokozatba, nem vagyunk tudatában, hogy mi történik velünk, és úgy élünk, ahogy mindenki más ebben a világban, de most az átmeneteket tudatosan kell végrehajtani, teljes részvétellel. Mi vagyunk, aki ezt elhatározza, akár részt akarunk benne venni, akár nem, bármilyen módon. Csakis a mi akaratunk történik meg.

Ez a fejlődés rajtunk múlik.  Ez az átmenet, szélsőségesen egyedi és mindenkinél eltérő, mert mi magunk vagyunk azok, akik fejlesztjük az embert önmagunkban, az embert, aki a teremtőhöz hasonlatos.

Ezért a történelmünk elejétől, az egész fejlődésünkön át, a kabbala bölcsessége feltárul a számunkra. Ez arra rendeltetett, hogy elkísérjen bennünket, mint egy használati kézikönyv, elsődleges irányvonal, törvénykönyv, tudomány, olyan segítséggel, amivel befejezhetjük ezt az átmenetet. Végül is még nem tisztáztuk ezt a magunk számára, nem vágyunk rá, nem tanulmányozzuk, és nem vagyunk képesek megcsinálni sem.

Ezért neveznek bennünket „zsidónak” (“Ivrim,” a héber“Laavor,” szóból ami azt jelenti átmenet) mivel átmegyünk az emberi szintről a spirituális szintre, amely Adam HaRishonhoz hasonló, vagy az Első Ember képéhez. Eonokkal ezelőtt, úgy tűnt, darabokra tört, és most nekünk kell újra összerakni őt, a férfi és a női részeiből.

Mindezt a kollektív munkánkkal kell végrehajtani. Meg van az összes eszközünk ehhez, de csak tőlünk függ, hogy teljesen világossá tegyük, és megtanuljunk, miben van hiányunk annak érdekében, hogy elérjük ezt az emeberi szintet és élővé tegyük.

kn

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

59 queries in 0,531 seconds.