A csoport az a hely ahol találkozunk
Kérdés:
Ha mi csak a környezetünk által vagyunk képesek fejlődni, akkor mikor jön a mi saját választásunk, a magunk által elért altruisztikus szándékból (Lishma)?
Válasz:
El kell érnünk a teljességet, és ez két paramétert tartalmaz:
1. Egyfelől független vagyok és azonos a Teremtővel minden módon,
2. Másfelől hasonló vagyok Hozzá, mindenben. Ebben az esetben független vagyok és teljes.
Kiderül, hogy a függetlenségnek és a teljességnek kell egyesülnie és elvezetnie engem a végső állapothoz. De hogy lehetünk függetlenek és egyenlők egyszerre, mindannyian? Hogyan érhetjük el a teljességet mindkét említett minőség egyidejű növelésével, amelyek ellentétesek egymással?
Ennek a feloldására, a Teremtő egy harmadik tényezőt ad hozzá, a már létező kettőhöz (Ő és én). Ez a harmadik tényező a találkozóinkban, és az ott történő felismerésekben van. Ugyanis itt ismerem fel a valódi független, magasabb rendű énemet, és azzal szemben a Teremtőt.
Ez szükségszerűen létrehoz egy „területet,” ahol képes vagyok, egyszerre vagyok képes társnak lenni, de egyenlőnek és egyesültnek. Ezt a „területet” nevezzük a lelkek egyesülésének, a Shechinának, a Malchutnak. A törés után, mi is, és a Teremtő is kikerültünk a lelkek kötelékéből, és ezért ott találkoznunk kell megint. Mi azon a fokozaton tesszük ezt meg, ahol képesek vagyunk részt venni a folyamatban, és felfedezni egymást.
Ezért, a teremtés eltört. Sok, különálló darabra tört, amelyek a teremtés szintjeinek különböző szintjein függetlenek, de ez csak jelenti, hogy elszeparáltak, és elkülönültek a Teremtőtől.
Ki kell használnunk ezt a helyzetet, ami miatt Baal HaSulam azt írta, hogy meg kell tartanunk minden egyes ember egyediségét. Végül is, soha, senki nem lesz lemásolható. Minden embernek függetlennek és egyedinek kell maradnia. .
Másrészről azonban minden embernek kell kapnia egy lehetőséget és segítséget a Teremtővel való forma egyezés elérésére. Ez azt jelenti, hogy ezáltal valakinek az egyedisége, a végtelen módon kombinálódó minőségek és vágyak által, kizárólag az adakozásra fognak irányulni. Ez az, ahogy azonosságot ér el a Teremtővel.
Ez a hasonlatosság, a másokkal való egységünk által aktualizálódik. Miért nem a Teremtővel történik meg az egység? A függetlenség megőrzése érdekében. Amikor a Teremtő előtt tevékenykedünk, az ember lenullázza magát, azonban a csoporttal kapcsolatban egy meghatározó szerepet játszhat, amely a Teremtőhöz hasonló.
A találkozóink helye, a csoport egy olyan terület, amely mesterségesen lett létrehozva és részekre osztva. Ide a középső vonalon érkezünk, és egyesülünk. Ezzel megvalósítjuk a Zivug of HaVaYaH és az Elokimot, azaz az ítélet és a könyörület egységét.
Azonban az ember nem gondolkozik ezen a három összetevőn: önmagán és a Teremtőn, valamint a csoport egységen, akkor helytelen módon képzeli el a teremtés tervének megvalósítását, amely vár rá.
kn
