Amikor a munka élvezet
Kérdés:
Mikor ismeri fel valaki végérvényesen, hogy csak a Teremtő képes segíteni rajta, és hogy ez a segítség kizárólag a társaival alkotott csoporttal való összekapcsolódásban érkezhet meg?
Válasz:
Ez a végső kivonulás utolsó lépcsőjében jelenik meg. Csak akkor ébred fel a valódi belső ima, és a valódi szükség erre. Azonban ez a lépcső fontos állomásokat is elhoz ezen kívül: a kivonulás megkezdését, a Vörös tengeren való áthaladást, a gyűlölet hegyére (Sinea) való felmenetelt, a könyörgést és a végső kétségbeesést. Ez nagyon sok dolgot elmond.
Állandóan azt kérdezzük, “Mikor fejeződik be ez az egész, és tárul végre fel a Teremtő?” Ez önmagában helyes. Fel fog tárulni, de akkor még több feladat jön. Még is úgy fogjuk akkor ezt látni, mint egy hatalmas kalandot, mint amikor hatalmas élvezetet, mivel ha valakit nagyon szeretünk, mindent megtennénk azért, hogy örömet okozzunk neki. Élvezni fogjuk azt a tényt, hogy valamit tehetünk a Teremtőért.
Amikor valaki a saját érdekében tevékenykedik, az erőfeszítései gyümölcsét később élvezheti. Ha munka nélkül tudná valaki élvezni az eredményt, az volna a legjobb. Azonban ez nem ugyanaz, mint amikor szeretetből tesz meg valaki valamit valakiért. Mert ilyenkor a fáradozások jutalma azonnal megérkezik.
Próbáljunk csak meg valamit tenni valakiért, akit szeretünk, például a fiunkért. Nem lényeges, mekkora erőfeszítést igényel, még jobban érzi magát az ember, nagyobbat. Ha csak egy egyszerű ajándékot veszünk a gyereknek, és látjuk is mennyire örül, mi magunk kevésbé élvezzük. Amikor tehát szeretünk, az erőfeszítés az, amiért érdemessé tesz mindent.
kn
