Dr. Michael Laitman

Minden relatív ezen a világon

Kérdés:

Ebben a cikkében “A kabbala bölcsessége és a filzófia ” Baal HaSulam írja: “Még ha a tudomány el is éri, a végső fejlődését, nekünk akkor is csak az érinthető valósággal lesz viszonyunk. Milyen „végső fejlődési fokozatot” kell a tudománynak elérni?

Válasz:

A tudomány olyan feltételekkel fog fejlődni, hogy egy ponton egyesül a Kabbala Bölcsességével és egy részévé válik ugyanannak a mozgalomnak. Tény, a mi világunk emelkedésre van programozva, és a felső világba öltözésre, annak alapvető részévé válik és  magába foglalja azt, a mi cselekedeteinken és erőfeszítéseinken keresztül, még a fizikai világ anyagában.

Semmi nem tűnik el nyom nélkül, mivel minden egyetlen univerzumhoz tartozik, egy valósághoz. Ezért a tudományoknak egyesülniük kell, és csatlakozni a Kabbala Bölcsességéhez, mint annak összetartozó része. A Kabbala Bölcsessége magába foglalja az egész teremtést, és minden tudománynak a mi világunkban kapcsolódnia kell ehhez.

Ezek már egy részei a kabbalának, és csak úgy tűnik, hogy elválasztva léteznek tőle. Végül is minden törvény a mi világunkban megegyezik azokkal a hatalmas törvényekkel, amik a spirituális világot kormányozzák, és amiknek a gondolatai lenyomatként jelennek meg, a mi egoisztikus anyagunkban. Ha az anyag a kapni akarás szándékával működik, a „saját kielégülésére”, az Assiya világának Malchutja Malchutjának a szintjén akkor ez eredményezi az ezzel egyezésben megnyilvánuló törvényt.

A spirituális világban, a magamra irányuló szándék a  Klipot része, a tisztátalan erőkhöz tartozik, ahol ilyen típusúak a spirituális törvények. Itt, ezek kijönnek az anyagi törvények hatása alól. és nincs tudomásuk a tényről, a kapni akaráson, a saját kielégülésre irányozódva működnek.

Ha elérjük a végső, korrigált állapotot (Gmar Tikkun) akkor ez az egész, fizikai világ, fokozatosan eltörlődik és kioltódik. Egyre kevésbé fogjuk érzékelni, és a részei egyre jobban eltűnnek az érzékelésünkből.

Elkezdjük felismerni, hogy mennyire átmeneti és múlékony minden. Hasonló ez ahhoz, mint amikor az anyag transzformálódik egyik állapotából, a másikba, vagy amikor a formája visszatér a kezdeti állapotába: vagyis tehát a „kézzelfogható állapotba, a kemény anyagba, aztán a folyékonyba, majd egy kevésbé kézzelfoghatóba, például gáz, és végül egy teljesen kézzel foghatatlanba, a zéró, vagy ürességi állapotba.

Mindez az érzékelésünkön belül tűnik fel. Amikor az érzékelésünk változik, nincs többé helye területe a hétköznapi fizikának, amely lényegében csak az ásványi anyagokkal képes foglalkozni, miközben a biológia, zoológia, és az orvostudományok a növényi és az állati szintjeivel a természetnek.

A tudományaink közül egyik sem emelkedik fölé ezeknek a szinteknek: mozdulatlan, növényi, állati. Az emberi szintnek szó szoros értelmében nincsen tudománya ebben a világban; csupán rögzített, összegyűjtött eredményei az élet tényeinek, mint a pszichológia és a pszichiátria.

Annak a mértékében, ahogy ez a világ eltűnik az érzékelésünkből, az ásványi, növényi és állati szintek, ez a bolygó el fog kezdeni összeomlani a felemelkedés által és elkezd beépülni az emberi fokozatba. Többé nem gyakoroljuk ezeket a tudományokat, mivel megszűnünk érzékelni és megmérni ezeket a megnyilvánulásokat, amiket ma még valóságosnak látunk.

Ez az egész valóság kizárólag velünk kapcsolatosan létezik. Ha a mi minőségeink és érzékszerveink átalakulnak, vagyis az, ahogy a valóságot most érzékeljük, megváltozik, akkor milyen tudomány képes, egy számára hiányzó valóságot leírni?

kn

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

56 queries in 0,595 seconds.