A reggeli lecke az egész napra
Meg kell, hogy értsük, hogy napi tanulásunk nem tudás megszerzésére szolgál, hanem fejlődésünk elősegítésére. Minden egyes lecke melyen résztveszünk, akár ma, tegnap vagy tegnap előtt, azok fejlődésünk fázisai.
Mindez nem egy cikk vagy a Tíz Szfira Tanulmánya bizonyos részeinek tanulmányozása. Ezen anyag tanulása által mi megvizsgáljuk, milyen szinteken keresztül kell tovább fejlődnünk. Ennél fogva később, a nap későbbi részében nagyon fontos magmaradni azon belül, amit a lecke alatt tanultunk.
Az egész napot azzal kell töltenünk, hogy azon órák anyaga körül forgunk, melyekkel a lecke alatt találkoztunk. Szükséges hogy dolgozzunk a lecke anyagával, azt feldolgozzuk, megpróbáljuk azt nem elveszíteni, például a blog olvasásával. Fel kell hogy dolgozzuk az anyagot amekkora mértékben csak lehetséges. Azáltal, hogy ezt tesszük, mi egyesülünk gondolatainkban, és a mi közös, különleges fejlődési fázisunkban találjuk magunkat. Mindez nagyon fontos, mivel ezen keresztül egy közös gondolatot hozunk létre.
Én láttam amint Rabash ugyanezt a munkát végezte: a nap folyamán vissza vissza tért ahhoz az anyaghoz, melyet mi a reggeli leckén tanultunk. Ugyancsak beszélt arról ugyanazon szavakat felhasználva, visszaidézve a tanult, olvasott cikket. Mindez jó, mivel ez azt jelenti, hogy a személy átéli mindazt, azt fejéből, elméjéből szívébe áthelyezve.
Minden egyes nap Rabash és magam sétálni jártunk, és ha korábban érkeztem őt ülve találtam, amint írt vagy olvasott valamit amely a reggeli leckével foglalkozott. Később amikor mi az autóban ültünk, mi csak arról a cikkről, vagy TES részről beszéltünk, amit a reggeli lecke alatt tanultunk.
Ha valami orvosi vizsgákatra kellett mennie ő mindig magával vitte a TES egyik kötetét, és amíg a váróteremben ült mi arról beszéltünk, vagy azt tanultuk. Általában az ugyanaz az anyag volt, amit épp aznap reggel tanultunk.
hzs
