Dr. Michael Laitman

Egoizmusunk holtágát otthagyjuk

Mikor kijövünk a külső világba, felfedezzük, hogy van egy általános erő, amiben az adás és a kapás is benne foglaltatik. Itt van mindennek a forrása, ez tölt ki mindent. Az ész ereje, a gondolaté, a tervé: az általános erő a  Natúrában.

Nevezhetjük “teremtő”-nek, mert mifelőlünk (érzéseinkből) nézve ő a teremtő.  De mégis egy mindent-magábafoglaló erőről beszélünk, amiben minden erő benne van.

Tanulmányozás közben a részeit tanuljuk: a természet törvényeit, a szellemiségben a földi szint feletti adás törvényeit. Közben a földi lényünk felépítését is megértjük, a világban működő törvények forrását.

Ennek eredményeként az ember megérti miért él és hogy  a helyzetek, amikbe került, a saját egyoldalú világnézete eredményei. És akkor elkezdni magát felépíteni, nem erőszak miatt, hanem saját akaratából. A természet törvényeit feltárva természetesen máshogy viselkedik. Az egoizmusban megérti, hogy nem tehet másképp.

Talán világos: ma automatikusan a legnagyobb nyerés vágya vezérel. És ez így is marad, de elkezdjük majd az általános hatást is figyelni: függünk egymástól és a világtól. Mivel az egész rendszert látjuk,máshogy fogunk viselkedni, mint azelőtt.

A legfontosabb az általános képet látni- s akkor természetesen nem csinálunk hibákat. Erre vezet minket a  Kabbalah.

Ahogy fejlődünk, feltárjuk fokozatosan az egoista voltunkat. de általánosságban már feldolgoztuk, kimerítettük az egoizmus eszközeit a technika és a tudomány világában, s az emberi közösségek és a család szintjén is. Ez zsákutca, holtág.

Ekkor merül fel a további tudás igénye. A világ végén állunk, érezzük az új világba való átmenetet. Már itt van: köztünk. Néha más dimenziónak nevezzük, mert fontos nekünk a  dolgok mérése: a szempontváltás ugyanabban a tömegben más jelenségeket lát meg. Így fedezzük fel az új világot.

kgy

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

59 queries in 0,626 seconds.