Dr. Michael Laitman

Hogyan kerülhetünk a természet törvényeivel összhangba?

A Bevezetés a tíz szfíra tanulmányába ,című könyvében, a ” 4.fejezetben, Baal HaSulam azt írja: “A Teremtő az ember kezébe helyezi a jó sorsát….és az ember döntésén múlik, ennek a megerősítése.” A Teremtő elvezeti az embert a társakhoz és a tanuláshoz, a többi már rajta múlik. Ne várja senki, hogy bárki más fog tenni valamit érte. Ez az ember saját feladata, elrendezni a kapott eszközöket, a helyes módon.

“De nem értek semmit! Nem tudok tanulni, nem tudom, milyen módon viszonyuljak a társaimhoz, egyre nagyobb zavar van bennem, és körülöttem.” Valaki reklamálhat az édesanyjának, de teljesen hiábavaló reklamálni a teremtés törvénye ellen. Ez pont annyira értelmetlen, mint a gravitáció törvényével érvelni.

A Teremtő a természet törvénye, amely teljesen adakozó. Aki ezzel szinkronban van, jól érzi magát, aki nem, az rosszul érzi magát annak megfelelően, amennyire nem felel meg az elképzeléseinek az éppen elért szint. Ami azt illeti, mind a két lehetőség megfelel az éppen elért fejlettségi szintnek. Hasonlóan a mi világunkban, különféleképpen kezeljük a gyermekeket, serdülőket, felnőtteket és az időseket, a koruknak megfelelő módon.

A Teremtő helytelen elképzelése során, olyan emberi minőségeket és érzéseket tulajdonítunk Neki, amik ránk jellemzőek. Megpróbáljuk „meggyőzni” Őt, azt remélve, hogy meg fogja változtatni az elképzeléseit ez alapján. Ez a legnagyobb tévedés, amit az egoisztikus természetünk okoz.

Az idők kezdete óta elkövetik ugyanazt a hibát az emberek: kivetítik a saját minőségeiket a környező világba. Igényünk az elvárt reakcióra, még a háziállataink esetén is. Általában elvárjuk, hogy velünk való hasonlóságot és az elképzelésinknek való megfelelést találjunk, a természet minden szintjén, beleértve a beszélő szintet is.

Ez az, amiben a Kabbala Bölcsessége radikálisan különbözik minden vallástól és hitrendszertől. Írva van: „A törvény életbe lépett, és nem szeghető meg,” „Nem változtattam meg az én HaVaYaH-mat.” A Felső Fény mindig abszolút nyugalomban van, és minden változás csak az edényekben történik meg. Vagy megkérem a Teremtőt a változtatásra, vagy tudom, hogy milyen módon kell nekem, megváltoztatni magam.

Az imám, egy kötelezettség magammal szemben. Imádkozni azt jelenti, hogy megítélem magam, és változni akarok. Ez az egyetlen módja, ahogy elérhetem önmagamon, hogy más választ kapjak, a megváltoztathatatlan törvényektől. Ez a lényeg. A vallások nem beszélnek az ember átváltozásáról; azt javasolják, hogy váljak a Teremtő menyasszonyává, mechanikus cselekedetek végrehajtásán vagy lelkes imádkozás által. Az emberek remélik, hogy ez segít a számukra, bár az emberi történelem, bebizonyította, hogy éppen az ellenkezője igaz.

A kabbala fenntartja, hogy az ember az egyetlen, aki változik, és senki vagy semmi más. A Teremtő felé való könyörgést úgy kell folytatni, ahogy eddig, de teljesen más célból: Ez az Ő akarata, és ezt a személy végrehajtja, akár a saját személyes vágyai ellenében is.

Az ember a Fény előtt áll. A saját megváltoztatásán keresztül, és a Teremtővel való azonos minőségek elérése által, elkezdi érezni a Teremtő befolyását, ami ezt megelőzően egyszerűen kiesett az érzékeléséből. Egy valódi befogadó edényévé válik a Fénynek, és addig növeli azt, ameddig teljesen ki nem tölti a személy egészét ez.

A Felső Fény sürgetése, nem egy füttyentés a levegőbe. Egy belső mozdulat megtétele az Ő irányába, a változásra való vágy, és ezek fognak hatást gyakorolni a személyre. Minden észrevehető változást, a Fény hajt végre bennünk.

kn

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

65 queries in 0,594 seconds.