Dr. Michael Laitman

Húzzuk egyre feljebb magunkat!

Kérdés:

Miért van az, hogy még ha valaki tisztában is van azzal, mi a jó neki, folyamatosan olyan dolgokat csinál, amivel kárt okoz magának?

Válasz:

Még azt is láthatjuk, amikor ugyanez történik kisgyerekekkel. Hányszor büntetjük meg a gyereket, ameddig végre elkezd megérteni valamit? De még akkor is, ez vagy csak a büntetés eredménye, vagy egyszerűen, ahogy idősödik, egyre okosabb is lesz. Talán a büntetés nem volt egyáltalán hasznos? Ez egy valódi probléma: Mi váltja ki a valódi változást és tenni akarást?

Valójában semmit nem változtatunk meg a büntetéssel. Mindenekelőtt, nincs olyan dolog, hogy jutalom vagy büntetés, ahogy ezt képesek vagyunk megérteni. Soha nem tanulunk a sors szerencsétlen befolyásából. Mi csak egyszerűen növekszünk, ameddig túl nem haladunk egy   HYPERLINK “http://www.laitman.com/2010/07/the-whole-world-is-inside-the-reshimo/” Reshimon. Akkor egy újabb emelkedik fel bennünk, és a körülöttünk lévő környezet megváltozik, és mi ennek a hatására fogunk változni. Mi csak két paraméter ütközése folytán változunk: a belső, információs adat (Reshimot) és a külső környezetet képviselő közösség.  Ahogy ezek kölcsön hatnak egymásra, meg is határozzák az állapotunkat.

Egyensúlyba kell hozni a Reshimonkat a környezettel. Ez az, amire mindannyian törekszünk. Ez a világmindenség alapvető szabálya: hasonlóság, egyensúly. A természetben automatikusan minden erre törekszik. Ezért mihelyt egy egyensúlytalanság jelenik meg bennünk a környezetünkkel, akkor tudatosan v agy sem ( az egyéni fejlettségi szintnek megfelelően) azonnal minden energiánkat ara helyezzük, hogy önmagunkat újra egyensúlyba hozzuk.

Például amikor valaki csatlakozik egy bizonyos közösséghez, vagy emberek egy csoportjához, mindig elkezdi magát „beállítani,” mert vágyik az azonosságra. Ez az, ahogy a dolgok felépülnek; ez a formaegyezés törvénye, a kezdeti törvény, amelyet a Teremtő minden dolog elé odarakott. Az Önmagával ellentétes természet, a kapni akarás megteremtésével, azt a vágyát fejezte ki a Teremtő, hogy fokozatosan érje el a teremtmény a formaegyezést Vele, és ezzel az adni akarást is. Mivel ez a növekedés, egy elmét teremt ezen a vágyon belül, amivel a teremtmény eléri a tudatosságot, az érzékelést és magának a Teremtőnek a feltárását is, és ez által elkezdhet azonossá válni és felismerni a Teremtőt.

Az ember különbözik a teremtés mozdulatlan részétől, pontosan ennek, a vágyban megjelenő elmének a segítségével, amely tudatosan irányul a teremtővel való azonosulás irányába. Ezért, a teljes akarati szabadságunk abban rejlik, hogy olyan környezetet hozzunk létre magunknak, amely felfelé nyom bennünket, a Teremtő irányába. Ez azt jelenti, hogy törődnünk kell a környezetünkkel, hogy ez magasabb szintű legyen, mint mi magunk vagyunk. Ebben az esetben akarni fogjuk a hasonlóságot hozzájuk, és így fenntartjuk a fejlődést a Teremtő irányába.

Annak az elképzelésével, és projekciójával, hogy a csoport nagyobb, sőt nagyszerűbb, és sokkal tökéletesebb, mint mi, elkezdünk előre haladni.

Ezért minden azon múlik, mennyire vagyunk képesek a megfelelő környezetet létrehozni, mert ez biztosítja a számunkra, az automatikus felfelé húzást. Ebben rejlik a teljes törvénye a fejlődésnek.

kn

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

59 queries in 0,383 seconds.