Emberiség átváltozásban
Mi a Teremtő adakozási minőségével ellentétes formában létezünk: az egoisztikus kani akarásban. A spirituális ösvényen, minden vágy fokozatosan kibomlik bennünk, a kevésbé vaskosak és a valóban vaskos vágyak egyaránt transzformálódnak az adakozás szándékába.
Az ásványi, növényi és állati szintek kontrasztjaként, mint emberi fejlődési fokozat fejlődünk ki a saját egoizmusunkkal együtt. Az egész történelmünk egy szüntelen növekedése az élvezetek kapni akarásának, és kielégülési kísérletek láncolatának. Ez a természetünk. Ezért állandóan azt akarjuk, hogy ez a vágy megvalósuljon, és beteljen.
Ez tehát addig megy így, ameddig a fejlődése folyamán az emberben felébred egy kérdés: „Mit is kell tennem ezért?” A vágya, a saját, mennyiségi szintjén teljesedik ki először, az fejlődésének megfelelő módon, és aztán átvált a minőségi állapotba. Most még az embernek, egy jobb autó kell, nagyobb lakás, egy kényelmesebb világ. Aztán elkezd kérdéseket feltenni az alapján, hogy a dolgok miért azon a módon bukkannak fel az életében, ahogy: „Miért? Mire való ez? Mi történik velem, és mit ad ez nekem?”
Új kérdések emelkednek, az evolúció előző szintjei fölé. Az emberi szinten, elkezdjük kiértékelni és elemezni az életet, nem megelégedve az „állandóan törekedj valamire” szereppel, amely egy gondolkodás nélküli szolgálata, az egoista vágyaknak. AZ előző generációkban, nagyon kevesen elmélkedtek az ilyen kérdéseken, és érték el a jelenségek forrását, a folyamatok lényegét és okát. Ezeket az egyéneket neveztük kabbalistáknak, a héber „aki kapni akar” (Mekabel) szóból, mivel ők megszerezték a feltárását a felső kormányzásnak, és ez által haladtak előre. A többiek azonban, nem érezték az ilyen jellegű kérdések válaszainak hívását.
A kabbala bölcsességében, amely segít a személynek az élet értelmének keresésére irányuló kérdéseire választ találni, (a forrására és a céljára), írva van, hogy eljön az idő, amikor sokan akarják majd tudni, hogy miért élünk. A fokozatosan emelkedő egoisztikus vágyaikban, a tömegek elkezdik a váltást az állati szintről, a jobb élet lehetőségének a keresését az emberi fokozatra, amely egy sokkal értékesebb létezés.
A kabbalisták megjelölték az idejét annak, amikor ez a váltás valószínűleg el fog kezdődni: a XX. század végén. Ez pedig valóban így lett. Ma, „a legmagasabb prioritású kérdés,” jelenik meg rengeteg emberben az egész világon, és egy bizonyos fokban, az egész emberiségben. Látjuk a csalódás növekedését, a kábítószerek terjedését, a válások magas számát, és hogy az emberi válság megmutatja, hogy a létezés céljára irányuló kérdés megtorpantja a hétköznapi, egoisztikus fejlődésünket, és válaszok megtalálására kényszerít bennünket. Csak akkor találhatunk erőt a további utazásunkhoz az életünkben.
kn
