Európa feltörése kemény dió
Kérdés:
Mi az ami egyedi, a Berlini Konvenciót tekintve? Mit kell megtennünk ott? Mit kell mindannyiunknak külön-külön és együtt tennünk, a csoport irányába?
Válasz:
Most, akár akarja valaki, akár nem azoknak a dolgoknak a hatása alatt vagyunk, amit mindig is mondok. Ezt mintha egy kicsit sűrítve, egyetlen vágyba lenne általam belefoglalva, az egység gondolatába. Ez az ami egyesít bennünket.
Mindazon minőségek, jelentések, vágyak, gondolatok, vagyis a dolgok, amiken már keresztülmentünk, amikre vágyunk, a törekvéseink a rengeteg ember, és csoportok – szóval mindez egyetlen egységgé válik. Az eredmény, ami dolgozik rajtunk, egyetlen erőteljes, progresszív impulzussá válik.
De van egy „kis problémánk.” Úgy tűnik a számunkra, hogy van egy kis egoizmusunk, amin át kell kerülnünk, egy kicsiny, kibogozandó csomónk, meg kell nyomni egy gombot, és ezzel be is fejeztük azt, amit meg kellett tennünk. Nem értjük, hogy egy hatalmas rendszeren kell dolgoznunk. Ez nem csak egy „billenő kapcsoló,” amit valaki ott fent, akar, vagy nem akar átkapcsolni. Egy olyan rendszerben vagyunk, amelyben két ellentétes erő van: adakozás és megszerzés. Ameddig ez a rendszer nem a saját dialektikus módján működik, az előre mozdítás és a részeinek egyesítésére irányuló törvény által, addig ez a kapcsoló átbillenés nem fog megtörténni.
Az erőfeszítéseinkkel felgyorsíthatjuk az idő menetét, de soha nem leszünk egy ugrásra képesek. Ez lehetetlen a dolgok valódi természete miatt. Minden a fokozatosság elve alapján lehetséges, megfelelő sorrendiségben, szigorúan meghatározott mozgással, lépésről, lépésre. A lépésről lépésre való előrehaladás által folyamatosan közelebb kerülünk a sikerhez, a „kilövés pillanatához.” Az átmenet meg fog történni! Nagyon hirtelen dolog lesz ez.
A kongresszusaink nagyszerű begyorsításai a haladásunknak, ezért nagyon fontosak. Ez alatt a néhány nap alatt, mi együtt vagyunk, de körülöttünk is nagyon sokan vannak, az egész világon, és ez alatt az idő alatt nagyon komoly folyamatok zajlanak a belső fejlődésünk szintjeiben.
Egyik vagy másik módon, állapotok milliói mennek keresztül rajtunk. Nekünk is keresztül kell mennünk ezeken. Minden kongresszus különbözőnek tűnik, új aspektusok, új formák és érzések tűnnek fel.
Ezért a Berlini Kongresszus különlegesnek mondható, mert ez olyan emberek találkozója lesz, akik magukba olvasztották a környezetük vágyait és minőségeit ahol élnek. Ez a környezet most nem túl jó; Európa nagyon sok problémával terhelt kontinens, minden bajnak és háborúnak a forrása volt történelmileg, szélsőséges méretű egoizmussal, habár ez mára elkezdett csökkeni, az egész civilizáció történelmét tekintve. Azonban még mindig egy kemény dió, amit fel kell törni. Ezért ez a kongresszus nagyon nem egyszerű, tény, talán a legnehezebb lesz.
A valaha megtartott legkönnyebb Kongresszust, Latin Amerikában tartottuk. Az emberek ott szenvedélyesek, nyíltszívűek, és őszinték. Sehol nem találkoztam ilyen emberekkel máshol. Utánuk következik Oroszország. Azonban Európában a dolgok sokkal nehezebbek, de ami nehezebb, az érdekesebb és látványosabb az eredmény és a munka hatékonysága.
Ezért reménykedem mindenki támogatásában, mind fizikailag, mind virtuálisan, egy hatalas egységben, az Európán való munkát illetőleg.
kn
