Ki az utolsó a sorban a Fényért?
Kérdés:
Ma a saját kijavításomat se tudom kérni, hogy kérjem az egész világét?
Válasz:
Tenmagadért és az egész világért kérni az egy és ugyanaz. Olyan, mintha nem kapnál levegőt. Mindenkinek kell levegő, ha bárkinek nem jut, énnekem sem fog jutni, s ha van levegő, mindenkinek jut. Nem lehet részekre bontani.
lehetetlen egyénileg kijavítódni, mert a kijavítás alapja az egység. Nem lehet magadnak kérni a megvilágító Fényt, mert a Fény a köztünk lévő adás-erő univerzális erőmezeje. Ha egy elektromos hálózat eleme vagyok, nem kérhetem, hogy az áram csak rajtam menjen keresztül. Csak az egész hálózaton mehet át.
Ez a hasonlat segít megérteni a globális egybefonódottságot, amin áthaladunk. Nem lehet semmit magunknak kérni csak, az nem segít. Minél izoláltabb akar lenni valaki, annál több csapást von magára.
Ha “szeparatistaként” csak magunknak kérünk valamit, akkor a gonoszt hívjuk magunkra. És el kell ismerned majd, hogy helytelen módon kérsz! És ezt a tudást csak csapásokkal lehet tudtodra adni. Minél többször kéred csak magadnak a jót, annál több versét kapsz, hogy megtanuld, ne csak magadnak akarj kapni.
Nemcsak nem segít, hanem ellenkező eredményt hoz. Rá fogsz jönni, hogy csak közös beteljesülés létezik. Ha nem mindenki részesül belőle, akkor te sem, mert te vagy a sorban az utolsó!
tehát értsd meg végre, mit akar tőled a teremtő. Minél hamarabb felfogod, annál jobb. Muszáj neki néhány csapás által felébreszteni, hogy észrevedd, a sorban utoljára álltál be, s meddig akarsz még szenvedni? Gyorsan fogd hát fel és aszerint élj.
Igen, most ez nemkívánatosnak és irreálisnak tűnik. De másrészt nincs választásod: el kell jutnod erre a következtetésre. Jobb, ha becsapod az önzésedet és elmenekülsz a csapásoktól, azzal, hogy úgy teszel, mintha mindenkinek kérnéd a kijavítást.
A közös tanulás alatt kérjük a megvilágító Fényt, hogy adjon vezetést, megértést, egy minimális vágyat erre a célra. Legalább gyakorlati módon, a csapásokat elkerülendő. Mert mindenki utolsó a beteljesülés sorában.
