Egyetlen szikra nem elég
Evolúciónk ebben a világban lépésenként történik. Több ezer éven keresztül mi kifejlődtünk a kövületi szintről a növényi, állati és emberi szintekre. A Kabbala tudománya elmagyarázza, hogyan emelkedünk fel a beszélő szintről tovább, amikor megszerezzük szabad választásunkat, egy lehetőséget, hogy tudatosan részt vegyünk saját fejlődésünkben. Ez a résztvétel elhozza számunkra a valódi megértést, tudatosságot, a Teremtő felfedezését, és legvégül mi azonossá válunk Vele.
Ebből áll célunk, de mi azt egy fokozatos fejlődés eredményeképpen érjük el, mely belénk van helyezve. Pontosan mit is kell cselekednünk a magunk részéről?
Összességében a teremtés a Fényből és az edényből áll. A Fény befolyásolja az edényt (Kli), a vágyat, és átváltoztatja azt. Akkor mi a vágy saját része mindebben?
A vágy, mely a mi világunkban található, rendelkezik a Fény egy szikrájával, mely abba behatolt a felső szinteken létrejött egyásba olvadás segítségével. A Fény és az edény összeolvadt, és együttesen, leerezkedtek ebbe a világba. Ennek eredményeképpen, létezik egy szikra az edényben most, mely epekedik a Fényért, nemcsak a Fényre magára irányulva, hanem ugyancsak vágyva az azzal való azonosságra.
Amennyiben ez az edény, vagy az ember, aki érzi a Fény iránti epekedést, a megfelelő úton történő fejlődésre vágyik, akkor magát a Fény hatása alá kell helyeznie. A szikra önmagában nem elégséges hogy önmagát megváltoztassa, és hasonlóvá váljon a Fénnyel. Szükséges magát a Fény hatását magára vonnia.
Ezáltal a Kabbala módszere megadja nekünk az eszközöket, hogy kiváltsuk a Teremtő cselekedeteit magunk irányában. Ebből származik az a kifejezés, hogy a “teremtő munkája”, azaz hogy a Teremtő az aki dolgozik rajtunk. Nincsen más Rajta kívül. De ezek a cselekedetek csak akkor valósulnak meg, amennyiben “kérés történik”, melyet könyörgésnek, azaz a korrekció iránti imának (MAN) tekintünk. Mi azt kérjük, hogy mi vágyunkban egyesüljünk a Bina vágyával. Ebből áll a munka: felkészítjük magunkat arra, hogy korrekciót követeljünk a felső Fénytől.
Az a személy aki meggyullad ezzel a szenvedéllyel tekintendő “ember”-nek (Ádám), mivel ő azon vágyától vezérelve cselekszik, hogy hasonlóvá (Domeh) akar válni a Teremtőhöz. De amennyiben nem rendelkezik ilyen vággyal, őt úgy tekintjük, mint aki csak az evolúció “állati” szintjén van egyenlőre.
