Dr. Michael Laitman

Az ember elérheti a Teremtő tudatosságát

Van egy szabály: “A társadalmi életben, hasonlítani kell, a kollektívhez, a spirituális életben, hasonlítani kell, az egyénhez.” Például, belépek egy csoportba. Reprezentálja ez a csoport ab többséget a számomra? Figyelek a barátaimra? Háromszáz embert látok magam előtt – ez egy erő.

Ha ők kérnek valamit tőlem, a fizikai szinten, az egy dolog, azonban mi van, ha követelnek tőlem valamit a spirituális szinten?  Ők többet értenek, mint én? Ők együtt, okosabbak, mint én? Hogyan kell hozzájuk viszonyulnom? A helyes irányba befolyásol a csoport? Végül is, ha ők a többség, akkor meg kell hajtanom a fejem előttük és elfogadnom a véleményüket.

Másfelől mi a spirituális életről beszélünk és ezért az embernek egy olyan egyéniséget kell követnie, ami ellentétes a többséggel. Akkor én egyén vagyok, egy indivídum?  

Ezek nem egyszerű kérdések és minden csoportban felmerülnek. A fizikai érzékelésben minden egészen világos, amikor az a többség alapján áll. Azonban mégis, mi sok mozgást, részt, irányítást, és érdekcsoportot láthatunk a fizikai érzékelésünkben.

Ez pillanatnyilag egészen egyszerű a számunkra. Ez megalapoz egy szeparációt a spirituális és a fizikai létezés között, és lecsökkenti a létszükségleteket. Számolnom kell ezzel.  

Egy normál életet biztosítok magamnak: dolgozom, otthont teremtek, családom van, bankba járok, szociális biztonságot teremtek, egészségbiztosítást kötök, szabadságra megyek, nyugdíjas leszek, és így tovább. Ez az, ahol követem a többséget, és megteszem, ami a normák alapján elvárt. Ez az, ahogy megvalósítom a „többség követését,” amely megfelel a kötelező, szociális feltételeknek.  

Emellett, minden figyelmem és erőm a spirituális fejlődésemre irányul. A spirituális életemben, a csoporttal dolgozom. Rabash írja, hogy az embernek meg kell hajolnia teljesen a csoport előtt, tehát meghajolok a spirituális közösség előtt, ahogy megteszem ezt, a többséggel.

Hol van akkor a szabadságom? Végül is, a saját véleményemet kell követnem, amikor elér a spiritualitáshoz.

Valójában pontosan ezt teszem, mivel én határozom meg a csoporthoz való kapcsolatom szintjét. Senki nem veszi el ezt a szabadságot tőlem. Ez a jelentése a „követni az egyéniséget” szabályának. Mindannyian egyéniségek vagyunk, és szabadon eldönthetjük, a csoporthoz tartozást. Nincs olyan szabály, ami kötelezne bennünket erre, és nincs külső nyomás. Ugyanezt az elvet alkalmazzuk a kabbala terjesztésére is: Bárki, aki akarja, megkaphatja, aki nem akarja, arra nem erőltetjük.

Tehát az egyén szabadsága abban rejlik, hogy képes-e meghajtani a fejét, a közösség előtt, anélkül, hogy erre bármi kényszerítené. A fizikai világban a közösség kényszeríti a személyt, de a spirituális világban senki nem kötelez senkit, semmire, beleértve a Teremtőt is. Az embernek fel kell nőnie, és saját magának kell döntést hoznia.

KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

56 queries in 0,604 seconds.