A személy a szamáron lovagolva
Kérdés:
Én megértem amit Rav mond értelmemmel, de a szívemben én úgy érzem, hogy nem állok készen arra, hogy lenullázzam magamat annak érdekében, hogy másokkal egységre lépjek. Hogyan vágyhatok én minderre?
Válaszom:
Mi magunktól soha nem leszünk képesek arra vágyni, hogy magasztosabb spirituális állapotokba lépjünk előre. És nagyon jó az, ha mindezt magunktól felismerjük! A személy megérti, hogy ő semmilyen körülmények között nem képes a valódi spiritualitásra vágyni, valamilyen fajta esti mese szerű világgal szemben, melyet kitalált magának, ahol ő angyalokkal repül és azt tehet amit csak akar, ahol teljes hatalmat kap, és képes a világot egyik végétől a másikig látni.
Amennyiben mi elkezdjük megérteni az igaz spirituális valóság jelentését, amely az én önző hasznom felett létezik, azt mi csak elképzelni tudjuk, de nyilvánvalóan nem akarjuk azt. Meg kell értenünk, hogy az összes változások bennünk csakis a Reformáló Fény által jöhetnek létre. Annak kell felemelnie minket, és annak kell nekünk új tulajdonságokat adnia. Csakis ezen tulajdonságok megvalósítása által, azok megértése, érzése és azok irányítása által leszünk képesek a világra tekinteni azokon keresztül. Ez az ahogy én fokozatosan egy új személlyé válok.
Én elkezdem majd érezni, hogy afölött az állati test fölött, mellyel ma azonosítom magamat, a Felső Szinttel való bizonyos szintű azonosság lett megépítve bennem – egy új forma, vagy Kli (edény), melyet “az ember”-nek nevezünk magamban, azaz “az aki hasonló a Teremtőhöz”. (Ádám, “ember” héberül, a “Domeh” hasonló szóból származik). Ez a személy lovagol majd az én “szamaram” hátán (Szamár, “Hamor” héberül a “homer”, anyag szóból származik), azaz előző vágyaim tetején. Ezáltal a személy mely megzabolázta a szamarát, megérti, és érzi a Teremtőt. De a szamár maga az nem érzi ezt!
Ez az ember kialakulása bennünk csakis a Reformáló Fény segítségével történik meg. Ez nem azt jelenti, hogy arra mi magunk vágyakozunk, természeresen erre képtelenek vagyunk! A szamarunk (azaz a mai énünk) nem akarja, hogy az ember megjelenjen! Végül is az ember elkezdi irányítani a szamarat.
Ugyanakkor a szamár meg akar kapni mindent amire csak vágyik. Ezért van az, hogy természetszerűleg, mi ma még nem vágyunk a spirituális állapotra. Minnél inkább haladunk előre, annál inkább fokozatosan elkezdjük megérteni hogy a spirituális világ teljesen más, mint amit mi elképzeltünk, és mi többé nem akarjuk majd azt.
A további előrehaladás csakis a csoport hatására történhet, amely átitat majd minket a spirituális elérés, megértés fontosságával. Csakis eddig a szintig leszünk képesek előre haladni, de onnantól kezdve nem találunk majd erőt az előrehaladásra egyedül, magunk ereje által.
