Dr. Michael Laitman

A szívben lévő pont a trambulin a Teremtőhöz való ugráshoz

Ha nem kapok erőket a csoporttól, akkor erőtlenül fogok elérkezni a teljes üresség állapotához, ahol nem lesz semmilyen erőm tovább haladni (és általában el kell ilyen ürességi állapotokat érnem.) Azaz nem fogok közelebb jutni egy milliméterrel sem a spiritualitáshoz, hanem az út, ami eláll számomra, az egoista vágyakhoz vezet.  

Akkor nem fogom tudni, mit tegyek. Hagyjak minden magam mögött, és menjek haza? De mi fog velem ezután történni? Így, egy olyan pozícióban találom magamat, mint egy autó, aki üzemen kívül van, és képtelen magát rávenni, hogy megmozduljon. Azonban visszafelé sem mozdulhatok, mert lényegtelen merre nézek, 360 fokos szögben körülöttem nincs menekülés út.  

Valaki évekig lehet ebben az állapotban! Addig folytatódik ez, míg végül elkezdi megérteni, hogy a csoport az egyetlen eszköz, a forrás, amelyből megkaphatja az erőt, a spiritualitás elviseléséhez. Amikor megszerzi ezt az erőt, a csoporttól, ami az adakozás elfogadása, és annak a megértése, hogy mennyire fontos kívülre menni önmagán, harcolni, és meghódítani a spirituális állapotot, nos, mindezek után kezd el előre haladni.

Innentől világossá válik, hogy csak a környezettel való kapcsolat ad lehetőséget az előre lépéshez. Ez nagyon hasonló szituáció, mint egy mag a földben, ami megkap minden szükséges sót, ásványi anyagot, a talajtól annak érdekében, hogy fejlődhessen. A lélek növekedése a személyben, a későbbiekben azoknak az erőknek a hatása alatt történik, amiket a környezettől kap meg.

Önmaga által, neki csak egy Reshimója (spirituális gén). Egy „szamárban” él, az állati szinten létezik, és amikor elérkezik egy „semleges” állapotba (ami olyan, mint az üzemen kívüli gép modellje) ahonnan nem akar tovább fejlődni többé. Ez azt jelenti, hogy az anyaga, az állati edénye, Klije, kimerítette magát, mint a fű, amely elrothadt a földben, és már semmit nem tud ugyan úgy megtenni, mint ezt megelőzően.

Azaz, amikor világossá válik, hogy így vagy úgy, de nincs működő szívben lévő pontja, mert csak ez az egyetlen pont, amely leválhat az egoisztikus vágyakról! Ekkor az ember egyedül marad, és nem akar előre haladni. Azonban ha ő ezt a pontját, a környezetében lévők vágyához, és benyomásaihoz kapcsolja, akkor a cél fontosságának az inspirációja, amit tőlük megszerez, képessé teszik őt a fejlődésre. Nincs más eszköz.  

Ezért az egész lelkünk kívül van rajtunk; az összes erőben, gondolatban, és értékben, amit a környezettől vagyunk képesek megszerezni. Minden, ami bennünk maradt, csupán egy kicsiny pont. Ez a pont jelenti a kapcsolatot a „szamarunk,” azaz az egoisztikus anyagunk, és bennünk élő igaz ember között. Ezt nevezzük, a „szívben lévő pontnak,” a spirituális megtermékenyítés egy cseppjének. 

Ugyanilyen módon vannak átmeneti szintek, az állapotok között: a korallok, a kövületi és növényi szint között van, a mitológiai “Kelev Sadeh,” amely félig növény, félig állat, és a majom, amely az állat és a beszélő szint között az átmenet, tehát a szívben lévő pont az eszköz, a trambulin a felugrásra, az embertől, a Teremtő szintjére.

KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

62 queries in 0,701 seconds.