Teremtve csak egy vágy volt, teljes egységben a Fénnyel, melyből fogant és fenntartva a Fény erejével. Ez az első és a teremtő részéről teljesen tökéletes állapot, csak a teremtmény nem érzi. Mert ezt a Teremtő teremtette és a teremtmény nincs tudatában. Ebben még nincs új-teremtés: csak valami, ami megteremtetett és a létrehozó ereje által létezik.
Tehát a teremtménynek hosszas folyamaton keresztül kell ön-tudatra ébrednie, s több állomása van ennek. Először, mintha nem is létezne mint “Lét a nemlétből” (van a nincs-ből) ” (Jes Mi Ain). Hamarosan aztán a teremtmény is Lét a Létből” (van a vanból) lesz majd, mint a teremtő (Jes Mi Jes).
A teremtmény átlépi ezt a szakadékot, a Jes Mi Ain-tól a Jes Mi Jes-ig fokozatosan téve a lépéseket, s elnyerve egy második természetet: a teremtő természetét. Ennek elérése érdekében függetlenül kell cselekednie önmagát elérni: hogy mi a teremtmény, a Jes Mi Ajin és mi a Teremtő, a Jes Mi Jes. (A “Mi” az itt”ból” értelmű) és mi a különbség.
Innentől folyton figyelni kell erre a két állapotra és egyetérteni vagy elutasítani a vágyai kifejezésével, hiszen már van szabad akarata. Tehát közelebb mozdul a teremtő formájához és nem azért fogadja el, mert hasznos vagy jótevő (nem önzésből), hanem mert tényleg megkapja a teremtő tulajdonságát, a tiszta adást.
Az elérés végülis csak az alak-azonossággal lehetséges. Enélkül semmit nem érünk el, sem a Teremtő, sem a tulajdonságai nem felfoghatók, ha nem birtokoljuk ugyanazt mi is. Ezért, ha a teremtmény teljesen azonossá akar válnia teremtővel, akkor a teremtő szétosztja sok részre, egymást követő részekre sokféle vágyra és gondolatra azt, ami nála egyetlen egész volt.
Elképzelhető úgy is, mint egy csomó építőkocka vagy egy puzzle kirakós játék, de három dimenzióban és sok oldallal. Minden részének végtelen sok oldala van, és ezekkel társul a többihez, senkinek semmi sem a sajátja, hanem a felső részünk mindig a fentebbi alsó részébe bújik és a felső alsó része meg a lenti felső részéhez kapcsolódik.
Úgy kapcsolódnak, hogy senkinek sincs semmi csak saját része, a középpontját, a köldökét leszámítva. /Tabur/. Itt tud mindenki dönteni, hogyan fog önállan bekapcsolódni, a saját tudatosságával és elérésével, és így eljut egy közös kapcsolódásba, amit először nem szívesen fogad, és mégis teljes erejével fenn akarja ezt tartani majd.
[38127]
Kabbalah Lecke 3/15/2011, Rabas
