Dr. Michael Laitman

Az egoizmus a globális skálán

Kérdés

Több, nem kormányzati, karitatív szervezet van a világban, amely őszintén sóvárog az emberiségnek való segítségért. Mi a baj ezekkel? Végül is, ezek az emberbarátok úgy érzik, hogy az ő teljesség érzésük, a világ jólététől függ.

Válasz

Ez a probléma gyökere. Segítenek, hogy belső békét érezhessenek. Az emberiség egy kis része azt érzi, hogy segít a többieken. Az ember azt érzi, hogy megkönnyebbül, és ez az, ami személyes elégedettséggel tölti el.

A karitatív szervezetekben, van néhány ember, akiben felmerül természetes szükségletként, hogy másokkal törődjön. Ők ösztönös programként hordozzák ezt. Azért kell segíteniük másoknak, hogy megnyugtassák magukat. Baal HaSulam írja, hogy a világban 10 százaléka az egyéneknek ilyen, ami a statisztikák szerint még ennél is kevesebb, 7 vagy 9 százalék.  

Azonban mindez az egoizmusból származik, sőt, annak egyik megnyilvánulása. Úgy szeretem a világot, mint a saját gyermekemet, and és rosszul érzem magam, ha a világ rosszul érzi magát. Ennyi.

Az ilyesfajta segítséggel, semmi nem érhető el. Éppen ellenkezőleg, ez csak még több kárt okoz, mivel a még több altruisztikus adakozás hatására, a kedvezményezettek arra használják ezt fel, hogy semmit ne kelljen tenniük, nem fognak fejlődni.

Hasonló probléma bukkant fel Oroszországban, napjainkban. Kiderült, hogy a magas olajár nem kívánatos. A felszínen ugyan ez feltölti az államkincstárat, de ez értéktelen. Végül is nem fejlődhetünk ezen a módon. Ülünk az olajvezetékünkön, ünnepelünk, aranypalotákat építünk, de ugyanakkor, mint ország, nemzet, fokozatosan leépülünk. Lehetetlen szükség nélkül fejlődni. Ezért, az alapvető logika ellenére nem akarnak „olajpénzt” gyűjteni többé, és ráébredtek az ilyen dolgokra.

A világ teljes fejlődése jelenleg, a karitativitás, valamint a nemzetközösségi piacok mentén nem más, mint az egoizmus területe. Semmilyen jóakarat nem vezet ki ebből, lényegtelen hol történik ez. Ellenkezőleg, minden résztvevő csak nyomás alá helyezi a másikat. Már ismerjük a kölcsönös kapcsolatok törvényét, de mindenki önző módon akarja ezt használni. “Ah, ez az, ami van! Globális függetlenség? Nézzük, hogy is működik a világ. Rendben, mindenki kerüljön a saját helyére, és ha valaki lázad, akkor elvágjuk az oxigéntől.” Ez az, ahogy használni akarják az integrált hálózatot, amit a természet fedett fel a számunkra.

Egy nagyon veszélyes helyzet előtt állunk, mivel ha az egoizmusunk a globális kölcsönös kapcsolatokba beépülnek, amely az egész világ globális ellenőrzését lehetővé teszi, akkor nagy problémáink lehetnek. Ez az, ami történhet velünk, ha az emberek bölcsessége és érzékelése és megértése a jövő lehetőségeinek tekintetében korlátozódik.

Néhányan csendben dönthetnek akkor a világ sorsáról, a saját céljaiknak megfelelően, nem átlátva, hová vezethet mindez a közeljövőben, akár már holnap. Afganisztán, Pakisztán, Irak és Irán élő példák erre. A végén pedig minden pont ez ellenkező eredményt hozza.  

A játéknak vége. Nem adhatunk hatalmat többé az egoizmusunknak. Amikor a világ, egy globális rendszerbe zárul, senki nem cselekedhet úgy, mint előtte, az arany, vagy az erő által. Nem fog működni. Irak az példa. Amerika szégyene a világ előtt, és még mindig ott vannak. Mindez, az integrált törvények megértésének hiánya miatt. Sem egy lehetőség, sem okoskodás nem fogja a problémát megoldani. A Szovjetunió megbukott, elbukta a gazdagságát, és az USA is bukni fog.   

Ma, a megközelítésnek alkalmasnak kell lennie a világszerte érezhető, globális integráció tendenciáját kezelni tudja. Különben a bukás, biztos.

Rövid időn belül látni fogjuk, hogy még a terrorista szervezetek is elkezdik majd megérteni. Lehetetlen lesz a világot erővel ellenőrzés alatt tartani a továbbiakban. A felbukkanó problémák mindenkit elfognak gondolkoztatni azon, mi a következő lépés.

KN

 

 

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

63 queries in 0,536 seconds.