Kérdés
Dolgozunk a tanulás során a minket gyógyító megvilágító Fénnyel. De mivel dolgozunk a gyűléseken?
Válasz
A gyűlésen ez még inkább megtörténik. Nincs más eszköz, mint a gyógyító megvilágító Fény, ami befolyásolhatja az eseményeket. Csak ezt kell felébresztenünk.
A jövendő (gyógyuló) állapotainkat ébresztjük, amik majd feltárulnak. Ezek az állapotok a kifelé adás helyzetei, amikor mindenki a másiknak ad, a társának. Ezt a minőséget akarjuk felfedezni – mindenki magában, és a közös vágy részeként.
Amikor feltárul ez az adás készség, ez a józós késztés, akkor ezáltal a teremtőt tárjuk fel. Ahogy a bölcsek mondják, ez a minőség nemzett minket, alakított és aztán szétszórt minket egymástól távolra, hogy éppen az egymással való társulás által ismét feltáruljon.
Ezenközben a Teremtő száműzetésbe kerül. Mit jelent ez? Azt mondhatjuk, hogy Ő is szétesett ici-pici részecskékre ezekben a széttört részekben, amelyek szanaszét hullottak. Amikor elkezdünk csoportot alakítani, akkor ezzel Őt egyesítjük, mert ő a közös vágy az adás vágya.
Olyan képet kell készíteni magunkról, ami közelít az igazsághoz. Különben vallásos fantáziákba merülünk, egy irreális és a materiális törvényekkel ellenkező képet képzünk.
Meg kell értenünk, hogy az Elfogadás (kabbala) tudománya és a vallásos hitek közt az a különbség, hogy a vallások az anyagi vágyakban akarnak szellemiséget látni, s azon belül építik a fogalmaikat a földi valóságról, ahol a teremtmény lent van és a Teremtő fent, mintha térben elkülönülhetnének és nem a képességeik lennének eltérőek. Nem beszélnek az emberi lélek gyógyulásáról.
Az Elfogadás (kabbala) szerint minden az emberen belül létezik. Tehát a “felső” valóság az ember belső kijavításiban, gyógyulásában jelenik meg. Ezért a legfontosabba belső változás. A jellemvonásaink javulásával érezzük, hogy feltárul bennünk a Teremtő.
Kabbalah Lecke 3/21/11, Zóhár
